2016. augusztus 30., kedd

Írország, 0. nap

Monasterboice, Írország
"May the road rise to meet you.
May the wind be always at your back.
May the sun shine warm upon your face,
the rain fall soft upon your fields
until we meet again,
may God hold you
in the hollow of his hand."
(An Irish Blessing)

"Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten."
(ír áldás)

Még a blog előtti időkben, 2004-ben voltunk J-vel Skóciában. Nem sok minden maradt meg emlékileg abból az útból, de annyi biztosan, hogy nekem bejön az esős, ködös, borultas táj nyáridőben, sok, sötét kastéllyal, várral, várrommal, mohával, mohás fákkal, nagyon zöld fűvel, vad vízpartokkal, imádom. Mondjuk, fából, erdőből lehetne több a brit és az ír szigeten is, akkor lennének csak igazán a mennyország, dehát kivágták őket még anno-anno, és nem tudom, hogy próbálkoztak-e újratelepítéssel, csak nem maradtak meg szegények, vagy nekik jó'van így is, cseppecskét kopáran.
Ez még egy ősi erdő és vízesés Glendalough-ban (Írország)
Ez a vonzódás
beteges tudom, én kérek elnézést. Gondolkodtam is ezen egy sort, hogy tudnék-e élni is egy ilyen feelingben napok-hónapok-évek hosszat (miután látom a lakbertévéken, hogy az echte brit szigetlakók legalábbis szeretnek  és olykor el is tudnak nyugdíjaskorukra a Mediterraneumba költözni, mondván, hogy elegük van az esőből, szélből, ködből, és ami még hátravan, azt szeretnék egy kicsit melegebb, naposabb helyen eltölteni; illetve, hogy lassan a fél ország kivándorolt már a szigetre, és a magyarok hogy viselik vajon az óceáni időjárási állapotokat), s arra jutottam, hogy valameddig biztosan, de hogy milyen jól bírnám-e hosszabb távon, azt nem igazán tudom, puding-próbája-az-evés hiányában. Ahogy most kinéz, ezt nem igazán fogom megtudni, de mindenesetre kipróbálnám, asszem.
Addig is, pár napot egy hasonló, keltának hívott kultúrkörben eltölteni bőven nem okozott gondot, még ha csak turista jelleggel is, így Írországra esett a választás, hogy hova is menjünk az idén, mint hasonló kisugárzású aurával rendelkezőnek gondolt hely. (Nem elhanyagolható körülmény volt az sem, hogy időben is ez felelt meg a legjobban, jelen állapotban egy hónapot tekintve az 5-től 15-ig és a 21-től 27-ig napok azok, amikor a leginkább el tudok szabadulni a melóhelyről szabadság céljából.) 
Az írek szigete éghajlat tekintetében talán nagy százalékban hozza a britekét*: többnyire borult volt az időnk, ha mégis elő tudott bújni a nap a felhők mögül, akkor már-már bántóan élesen, sarkosan szórta az áldott fényt (amit a fényképezéskor annyira nem éreztem áldottnak), és valami kis szél mindig lengedez, ami a tenger- és óceán partokon erősebb azért; talán a napsugarak élessége a széltől átfújt tisztának tűnő levegőnek is köszönhető
Első öt napunkon alig esett az eső, ez kuriózum volt asszem, csak az egyik tengerparti kedvelt kirándulóhelyen, a Cliffs of Moher-nél (Moher sziklák) áztunk meg egy kicsit kellemetlenül, de abszolút túlélhetően és tulképpen utána sem volt vészes a dolog.
Cliffs of Moher, a látogatóközpont büféjének melegéből (Írország)
Az még az érdekes, hogy a kis permetelő, szöszmötölő izéke is olyan sötéten és vészjóslóan tud jőni és maradni, mintha valami égszakadás, földindulás készülne, pedig nem, csak így egy kicsit eseget a nagy zivatarfelhőknek kinézőből ez-az, aztán csókolom, és ha nem figyelsz, a következő pillanatban már kiég a szemed a naptól és alárohadsz a széldzsekinek, esőkabátnak.
  
Talán leszögezhetjük, hogyha nem oda születtél, akkor nem biztos, hogy jó kiindulópont a napi felöltözéshez, ha kinézel reggel az ablakból az utcára, hogy na, mit viseltek ma emberek, mert akkor én is valami hasonló outfitet öltök magamra, mert a mi (vagy csak az én?) fogalmaim szerinti rendesen felöltözést valahogy nem viszik túlzásba ott a népek. Flip-flop, top, fázósabbak esetén egy szál póló a 15-20 fokban – sokuknál ez az alap, elvégre nyár van. Állítólag télen meg nincs is tél, úgyhogy általában véve nincsen nekik egy fia télikabátjuk sem, meg ilyen más hasonló téli úri huncutságaik (nem is tudom hova tenni a látogatóközpontokban kapható sapikat, kesztyűket, vastag kötött pulcsikat, csak a turisták lehetnek nagy fogyasztói ezeknek a termékeknek).
Amikor pár évvel ezelőtt olyan nagyon nagy hó esett, amire még az öregek sem emlékeztek, hogy volt valaha ilyen esemény az életükben, és még ráadásul meg is maradt, totál leállt 3-4 napra az élet, merthogy nincsenek hókotrói az országnak, amivel a havat kicsit lehetett volna ide-oda tologatni. Elfagytak a házak falon kívül futó csupasz vezetékei is, így volt egy kis csatornázási hujujuj, mikor beindult az olvadás… Persze, ez az extremitás kategória, na de akkor is, inkább csak olyan 0-5 fok körül van a téli hőmérséklet és nincsenek mínuszaik a krónikák szerint.
Az idő járásáról ennyit, nem vagyunk mi angolok, hogy csak erről beszéljünk :) (kéne még sokat olvasnom a sztereotípiákról is...), inkább jöjjön utunk első állomása Dublin és egy kis dél: a Wicklow hegység, Glendalough, Powerscourt.
Tipikus ír táj - kopár tudom, (ha nálunk lenne, akkor ott fenn a hegyen még talán erdő lenne) de nekem mégis lélegzetelállító volt körbetekinteni innen... (Grianan of Aileach, Észak-Írország)
*Nem biztos, hogy jól tudom, de mindenesetre britek alatt én egy összefoglaló nevet értek, amibe beletartoznak a skótok, az angolok és a walesiek, de ha egy lebritezett valaki olvasna (amit nem tartok valószínűnek), és ezen a meghatározáson vérig sértődne, akkor tőle elnézést kérek.
  forrás: fb

2016. június 8., szerda

Itália csókja(i) 2/4. - Velence & Padova & Murano & Burano & Aquileia

Utolsó napunkra maradt Padova. Szegény, kicsit mostohagyereke lett az útnak, mint talán Bled a múltkori útnál, mert rajta aztán végképp csak átrobogtunk, pedig biztos vagyok benne, hogy sokkal hangulatosabb tud lenni annál, mint amit én most érzékeltem belőle. A város Szent Antal nyughelye, jelentős zarándokhely.
Prato della Valle
A buszparkolót elhagyva átvágtunk az óriási téren, a Prato della Valle-n, hogy elsőként a Szent Antal bazilikához ("il Santo") sétáljunk. Helyén a 13-14. században még csak kápolna állt, melyet később beépítettek a bazilikába, annak ma a Fekete Madonna kápolna része. Amikor a bazilika építése lezárult és elhelyezték a szent testét a megfelelő helyén, felnyitották a koporsót. Ekkor fedezték fel, hogy a szent nyelve épen maradt. Ma ezt, és az állkapcsát, valamint a bal kezéből származó csontereklyét külön is meg lehet nézni, azontúl hogy a sírja központi eleme a templomnak. A zarándokok nagy része megérinti a sírt, miközben imádkozik valamiért vagy valakiért. Környéke telis-tele van a hozzá imádkozók fényképeivel, köszönőszövegeivel. (Hogyan alakulhatott vajon ki a keresztény világban ez a szokás, ez az ereklyézés? A többi vallásban is létezik?)



A templom után elsétálunk a város főtereire, ugyanis  több is van neki: a Piazza delle Erbe (Füvek tere), a Piazza delle Frutti (Gyümölcsök tere) és a Piazza dei Signori (Urak tere) is ide sorolható. A terek délelőttönként a piac funkciót töltik be, a vásárosok összepakolása után a kávézóké, éttermeké a főszerep, esténként pedig a fiataloké, a szerelmeseké a tér.
A 24 osztatú óra a Piazza dei Signori-n

Egyeteme a legelsők között van Európában, tanított itt Galileo Galilei is, amikor heliocentrikus világképe miatt összetűzésbe keveredett a katolikus egyházzal. Az itteni egyetem befogadta eretnek tanaival együtt. (Milyen érdekes, hogy az egyház csak 1992-ben érvénytelenítette az 1600-as években, az inkvizíció során meghozott ítéletét és még ma is vannak, akik abban hisznek, hogy a Nap kering a Föld körül és nem fordítva, vagy hogy a Föld lapos...) Élt itt Dante is, száműzetésben, amikor el kellett hagynia Firenzét, az ottani polgárság kettészakadása és viszálykodása miatt.
Itt lakott Dante

Visszafelé sétálva a buszhoz, ismét a Prato della Valle-n vágunk át. Európa egyik legnagyobb terének számít, egykor római színház állt a helyén, majd a terület elmocsarasodott, melyet idővel lecsapoltak és kialakították a szoborparkot. 82 szobor áll körben, olyan emberekre emlékezve, akik valamilyen formában kötődtek a városhoz. Magyar ember is volt ilyen: az egyik Báthory a hatalmas és kiterjedt, sokágú családból. Istvánt emlegetnek, de valószínűleg Miklós lehet, akit a szobor ábrázol. 
Padova után nem volt más hátra, mint az előre, haza. Miközben pedig ezt a bejegyzést írogattam, szerkesztgettem, kaptam M-től egy következő opcionális utazási lehetőséget, amit ezúton is köszönök. Idén sem idő-, sem pénzkeret nincs már rá, de ígéretesnek tűnik a jövőre nézvést (még ha nem is vagyok ínyenc, az út különlegessége akkor is megkapó a számomra, arról nem is beszélve, hogy még csak Padovában jártam az említett városok közül):

Ízes Itália- 4 érzék túra ínyenceknek Emilia Romagna tartományban

Apró finom morzsákból áll össze a menü, melyet a Terra del gustónak (az ízek földje) is nevezett Emilia Romagna tartományban tálalunk: Padova, Parma, Modena, Bologna. Tésztakészítő tanfolyam, (pármai) sonkák, (parmezán) sajtok, balzsamecet. Pavarotti, Toscanini, Rossini, pompás paloták, keskeny utcácskák, divatházak. Bologna, Ravenna, Ferrara, renenszánsz kulturális és gasztronómiai fellegvár. Végül desszertnek Treviso, a tiramisu városa.
Emilia-Romagna Olaszország egyik legfontosabb éléskamrája, ahol a kiváló mezőgazdasági adottságok megfelelő tudással párosulnak. Nem csak az üzleti megfontolásból utazóknak való terület, hanem azoknak is, akik szeretnek megismerni új ízeket, illatokat.  
1.NAP: Budapest – Padova
Indulás Budapestről, a Hősök teréről a hajnali órákban, folyamatos utazás rövid pihenőkkel Szlovénián keresztül, majd rövid megálló Szent Antal városában, Padovában, ahol rövid városnézés keretében megismerkedünk a város nevezetességeivel (Prato della Valle, Szent Antal Bazilika, Piazza delle Erbe, Piazza delle Frutti, Piazza dei Signori). Indulás a Bologna környéki szálláshelyre. Szálláshely elfoglalása.  
2.NAP: Parma – Modena
Reggeli után indulás a sonkáról és a parmezán sajtról híres Parma városába, mely ezenkívül még építészetéről és festői környezetéről is híres. A városban található a világ egyik legrégebbi egyeteme. Rövid városnézésünk alkalmával az alábbi látnivalókat tekintjük meg kívülről: Dóm, keresztelőkápolna, Hercegi Palota, Farnese színház, Toscanini szülőháza.
Programunkat egy helyi húsfeldolgozó üzemben folytatjuk, ahol megkóstoljuk a híres sonkát és a térség egyéb specialitásait. Délután a hazafelé tartó úton megálló Modena városában, mely ma leginkább az autógyártás fellegváraként ismert, mivel a legtöbb híres olasz autógyár itt található, azonban óvárosa a Világörökség része, rövid sétánk alkalmával megismerjük a város nevezetességeit. Kóstoló a híres balzsamecetből, majd felkeressük a város híres szülöttjének, a nagyszerű tenornak,  Pavarottinak a házát, ahova mindig szívesen tért vissza a sok fellépés után.
Színpadi emlékek és személyes tárgyak is láthatóak a Modena közelében, a milánói világkiállítás alkalmára megnyitott Pavarotti Múzeumban, amelyet a volt tenor egykori villájában alakítottak ki az ő saját tervei alapján, mely véglegesen a halála előtt 2 évvel készült el.
Visszaérkezés a szálláshelyre.  
3.NAP: Bologna
Reggeli után indulás a tartomány székhelyére, a téglavörös házairól és a kitűnő konyháról híres Bolognába, melynek városképét inkább a visszafogottság, nemes arányok jellemzik. A város érseki székhely és ősi egyetemi központ, mely mára jelentős iparvárossá is fejlődött.
Építészete egyéni, hangulatos sétálóutcáinak köszönhetően könnyedén bejárható, felfedezhető.
Bologna jellegzetes arculatát a hosszú, árkádos utcák, a pompás paloták, a sok régi templom, az érdekes ferdetornyok, harangtornyok, városfalmaradványok adják.
Városnézésünk alkalmával az alábbi nevezetességeket tekintjük meg: Piazza Vittorio Emmanuele, Piazza del Nettuno, Piazza Maggiore, Basilica di San Petronio, Rossini háza. Délután szabadidő, majd visszautazás a kora esti órákban a szállodába, ahol lehetőségünk nyílik egy tésztakészítő tanfolyamon is részt venni (kb. 1,5 óra).
4.NAP: Ferrara – Ravenna
A mai nap két jelentős világörökségi helyszínt látogatunk meg.
Első állomásunk a Pó völgyében fekvő, egykori Este hercegség székhelye Ferrara, melynek idegenforgalmi látnivalói is főként az Este családhoz kapcsolódó művészeti emlékek. Látogatásunk alkalmával megtekintjük a város fő nevezetességét a vizesárokkal körbevett, hatalmas, középkori téglavárat, a Castello Estense-t, mely komoran magasodik ki a környező kisvárosi épületekből, majd a Katedrális épülete következik, rövid szabadidő a városban, majd utazás a mozaikok városába, Ravennába, melynek műemlékei (San Apollinare Nuovo Bazilika, Dante mauzóleum, San Vitale, Galla Placidia mauzóleum) szintén a Világörökség részei. Visszautazás a szálláshelyre az esti órákban.
5.NAP: Treviso – Budapest
Reggeli után rövid megálló a vizek és a tiramisu városaként emlegetett “kis Velencében” Trevisoban, majd folyamatos utazás Szlovénián keresztül. Érkezés Budapestre az éjszakai órákban.

Ahol egyébként ez az út van, ott van több is, mindegyik nagyon izgalmas és legszívesebben elmennék mindegyikre: