40-es kirándulások 1. - Makó

Megkezdtem a lányok által összegyűjtött negyven cél felkeresését. Igaz, én úgy veszem, hogy egyet - a bükki kirándulásunk alkalmával - teljesítettem is, ezt:

Találtam egy tök jó kis honlapot (www.videkjaro.hu), ami egészen szuper segítség abban, hogy több helyszínt is úgy látogathassak meg, hogy valamilyen esemény is zajlik ott éppen. Így találtam rá a makói hagymafesztiválra is, ami idén már 23. alkalommal kerül megrendezésre. Ahogy a Makón született fogalmazott: 'Makón már akkor volt ez a hungarikumkodás "before it was cool".'

A feladat pedig, amiért lecsaptam az alkalomra, ez volt:

Jelentem, a feladatot részben tudtam teljesíteni.

Szegedig vonatoztam, ott szerencsére indult olyan busz tovább Makóra, amelyhez nem kellett átmennem a buszpályaudvarra, hanem egyből az Indóház téren felszállhattam. 2010-ben jártam Szegeden utoljára - talán a diplomaosztón - azóta szépen megcsinálták az állomás terét, sajnos, lebetonozták a villamos sínek közét, ahelyett, hogy füvesítették volna, de van a városban szerencsére erre is példa, délután, visszafelé jövet láttam. A vonatút csendes volt, szellősen ültünk, szóltam a kallernak, hogy lejjebb venné-e a hűtést, és mondta, hogy persze, igen, csak szólni kell; szemem-szám elállt, hogy jé? (Ez is, mint sok minden, rájöttem, hogy egyénfüggő is. Van olyan, hogy szépen kérsz és megteszik, amit kérsz, és ez jó.) 

A szegedi buszállomásra is ráférne egy területrendezés (mert a busz azért oda is bekanyarodott), na és az emberek...Lehülyekurvázni nőket, akik ugyanúgy fel szeretnének szállni, nem szép dolog...Tény, hogy sokan voltak, és a magyar emberek nem tudnak egymástól távolságot tartani, türelmesen megvárni, míg a másik felszáll, ebben (is) lenne még mit tanulnunk.

Kiszomboron keresztülmenve láttam egy kis kastélyt, gyönyörűszép volt még tönkrement állapotában is; azóta utánakerestem, a Rónayaké volt. 

Kiszombor, Rónay-kastély (wikipedia)

Ezenkívül, én nem tudom miért, de beteges a vonzalmam a magtárak iránt, abból is van ott mindjárt három. Mindig azon morfondírozok a láttukon, hogy milyen jó kis loftlakást tudnék bennük kialakítani... Bár tudom, hogy a loftokat inkább régi gyárépületekben rendezik be, de ha sok időm, meg sok pénzem lenne, tuti, hogy 'challenge accepted' lenne. :)

Kiszombor, magtár (panoramio)

Talán egyszer megnézem majd ezeket is közelebbről, illetve van még ott egy Árpád-kori rotunda is, azt is, de most tovább a hagymákhoz.

Makón a buszról leszállva megcsapott a bográcsozás illata, pörköltfőző verseny is volt, a program részeként. Kézműves kirakodóvásár (az titok maradt a számomra, hogy mit keresett ezen az Avon és az Oriflame), kürtőskalácsos (nyami), sajtos, boros. A sajtosnál felvilágosítottak, hogy nem írhatják rá, hogy parenyica, mert az levédett márka, ehelyett ő a: 

Nyami 2.

A boros bácsi nagyon cuki volt (eleve mindenki édes volt, előző nap jártam a Street Food Show-n és nem mertem fotózni, merthogy majd bizti rám szólnak, hogy azt csak igazi sajtósoknak lehet, itt sokkal közvetlenebb volt a légkör, nem olyan sznobber-jellegű, így bátrabb voltam), mesélt a boraikról, közben kiszolgálta a fröccsözőket, megkóstoltatta velem mind a négy borukat, jól berúgtam. Á nem, csak egy picit meleg volt, a bor meg édes. :)

Természetesen volt hagyma is:

 

Kinn volt Limara péksége és gyümölcsszobrászkodás is zajlott:

A feladat, hogy engem fotózzon valaki, nem teljesült (hiába, nem szeretem), nem volt unszimpi árus, a szimpatikus boros bácsit viszont lekaptam. :) 

Visszafelé a vonaton szegedi levelezős mérnökjellegű diákokat fogtam ki utastársként, sokat beszélgetősök, nagyon okosak voltak, illetve egy megfontoltabb matekos és fizikás szakos illetőt, valamint Kecskeméttől egy még okosabb karosszérialakatos fiút, akinek 21 évesen mindenről nagyon határozott véleménye volt, és azokat nem félt hangoztatni sem. :( Olvasás onnantól kilőve... Mondjuk, érdekes volt hallgatni a két teljesen eltérő mentalitású fiú (az autószerelő és a matematikus) beszélgetését (bár mindketten inkább kinyilvánítottak dolgokat, semmint beszélgettek), de azért elfáradtam tőlük az út végére (jellemző volt a helyzetre, hogy beszéltem telefonon az út alatt, és a vonal túlsó végén azt hitték, hogy valami kocsmában ülök, nem egy vonatfülkében).

Makoládé :)