2013. október 26., szombat

"I'm humming one of your songs"

Ez az év - az előzőekhez képest - mindenképpen gazdag koncertekben. Először Rebekka Karijord, augusztusban Rúzsa Magdi, a héten Ane Brun és még közel sincs vége, mert Ákos még hátravan. Épp beszélgettük A-val, hogy Ane-ra hogyan is akadhattam rá, szerintem Rebekka mellett a youtube feldobta őt is, mint ajánlatot (állítólag barátnők is, bár Ane norvég, de Svédországban él), utána pedig, amikor ráakadtam a 2010-es Jóga cover-re (Björk forever! :)), akkor örökre a szívembe zártam őt is. Az pedig, hogy eljött koncertezni Budapestre, az külön wow. 
Az este egy skandináv jellegű vacsorával kezdődött: az A38 külön ebből az alkalomból állította össze a menüt. Előételnek füstölt pisztrángot kaptunk kapros zöldsalátával, majd jött a svéd húsgombóc vajas burgonyával és zöldborsópürével, fincsi volt. A püréről, úgy általában, nekem mindig az jut eszembe, ahogy a szülei nagy örömére a drága gyermek szétköpködi a konyhában, úgy tűnik, a svédeknél eszik a felnőttek is. :) Mondjuk, elég nehéz elképzelnem, ahogy a nagydarab skandináv fickó tolja be az arcába a pürécskét, vicces a kép. Viszont finom volt, bár A otthagyta egy részét, sajnáltam, hogy így elpocsékolódott, de már én sem bírtam akkor többet enni. És nem, nem sztereotíp a kép a nagydarabságról, mellettünk szép magas, szőke, kékszemű emberek csacsogtak skandinávul (sajnos nem tudom megállapítani, hogy svédül-e, vagy norvégul-e, vagy milyen nyelven nyomták) az asztal fölött, majd utána a koncerten is vigyázni kellett, hogy hova állunk, hogy lássunk is valamit a színpadból.
Az előzenekar a Tonbruket volt, amely, mint kiderült, a főzenekar is, ők játszottak Ane-val is. Ennek ellenére várni kellett a kettő között, ami nekem mindig egy horror, erről írtam már a Depeche Mode koncertnél. Ja, tényleg, ez is az idén volt, de bambula vagyok, Cavintont neki. :)
Végre azért csak megérkezett Ane is színpadra. A meg is állapította, hogy lehet, hogy még a ruhatáruk is egy Rebekka-val, mert hasonlóan hozzá, ilyen lebernyegszerűségben izzadt ő is, ahogy R. Szegénynek nagyon melege volt alatta, törölgette a homlokát rendesen. Relatíve ő sokat, többet beszélt a számok közben, elmondta egy-egy dal történetét, vagy azt, hogy kinek dedikálja (nem tudom, mi a jó magyar szó rá most hirtelen, ő a "dedicate"-et használta), hogy milyen nehéz kiválogatni a dalokat, hogy melyeket játsszák majd el a koncerten, stb. Megtanulta azt a szót magyarul, amit minden külföldi elsőként: 'köszönöm' és nem félt kimondani sem, akár többször is (de mindig nagyon rákészült). :)
Ez a dal maradt meg bennem most leginkább, bár ez egy régebbi felvétel, kicsit más a hangszerelés, de nagyon jó így is (most nem volt vele például harmonikás, a zongoránál viszont ugyanaz a fickó játszik és a vokál is - szerintem - egy és ugyanaz a személy):

Norvégia, Geiranger fjord, via tumblr

Itt egy jó kis kritika a koncertről:
http://www.quart.hu/quart/kritika/20131026-ane-brun-koncertbeszamolo-a38.html

Kolinda - Ne aludj el...

Ehhez a Kolinda CD-hez még akkor jutottam hozzá, mikor aktív Magyar Narancs olvasó voltam, az újság melléklete volt. Amúgy azt gondolom, hogy az ilyen cd-k felejthetőek általában, de ezt imádom. Itt van belőle egy részlet, szép napot mindenkinek! :)

2013. október 25., péntek

"Kis hazugság, nagy hazugság, statisztika"

 
Nem tudom, honnan származik a címben szereplő szarkasztikus megállapítás (én valamelyik stat tanáromtól hallottam, ha jól emlékszem), de ékes magyarsággal szólva "el van találva" a dolog.
Szeretem a blogger.com-ot, bár nem ismerem a többi blogüzemeltetőt, így nincs összehasonlítási alapom, lehet, hogy a többi sokkal felhasználóbarátabb, nemtom. Mondjuk, az nem tetszik, hogy a képeket nehézkes pakolgatni, illetve, hogy hiába pipálom ki, hogy engem, mint a blogot írót ne mutasson ki, mint oldalmegjelenítőt, mégis visszaáll és rendszeresen megteszi, és megszámol újra és újra (leteszteltem). Aztán nem érzékeli azt sem, hogy beléphetek itthonról, a gyárból és mobilról, neki mindegy, hogy mindhárom én vagyok, számol rendületlenül. De ha mondjuk azt veszem, hogy a fenti, tegnap elért 4000-ből én vagyok 1000-1500, a barátnőim/ismerőseim a másik 1000-1500, akik megnyithatták az oldalt, akkor is fennmarad még 1000-1500 oldalmegjelenítés, ami akárhogy is, de ismeretlenek keze nyomán történhetett! :) És ha még hozzáveszem ezt is,

hogy ennyi helyről nyitották meg az oldalt, akkor hú (és tegyük hozzá, hogy még nincs is itt minden ország, Afganisztánt, Finnországot, Bulgáriát pl. nem tudom most miért nem hozza, sőt, egyszer láttam Indonéziát is). :) 
Örülök mindenkinek, aki egy kicsit elidőzött itt és köszönöm nektek/önnek/önöknek, ha olvastok/olvastatok/olvasnak, de tényleg! Azt gondolom, hogy kevesen tudják, hogy ki van a sorok mögött (én legalábbis úgy saccolom, hogy 25 embernél többnek nem szóltam róla), de biztosan nem is fontos ez annyira. Sosem gondoltam, hogy ezzel a bloggal bármilyen komolyabb célom lenne, ahhoz túl sokan írnak, sokan jók, meg viccesek, meg kreatívak, meg nemtommik, szóval minden, ami én nem vagyok. Nem vagyok tematikus blog, ami a népek egy csoportját egybevonzaná, ezért külön öröm, hogy ismeretlenek is benéztek ide, csak úgy, mert valahogy idetévedtek. Szeretek írni, sokkal jobban mint beszélni, amit nem is tudok, mert folyton zavarban vagyok, viszont leírom, amiket gondolok, mert jó érzés, ha kihallatszik valahogy mégis. Üdvözlök hát mindenkit, legyen az IP címe akár az USA-ban, hi, vagy az orosz sztyeppén, zrdrásztvuj! :) (Németország nagyrészt én lehetek, lévén a gyár szervere No-ban van, érdekesség, hogy bent nem tudok benne semmit csinálni, csak megnyitni, ügyesen letiltja a tűzfal ugyanis, úgyhogy megnyugtató érzés, hogy a munkaidőm nem a blog vezetésével megy el :))
És még egy statisztika, amit, mostmár ugye megtanultuk, hogy kezeljünk a megfelelő óvatossággal: néhány "tény"-nek nevezett valami az fb-ről. Elképesztő számok amúgy:

Összesen 1,15 milliárd regisztrált felhasználója van 
Ebből 699 millió mindennap bejelentkezik 
Már 70 különféle nyelven elérhető
50 millió Facebook-oldal létezik
Ebből átlagosan 40-et lájkoltunk is
240 milliárd képet töltöttünk fel eddig összesen
Napi bontásban ez 350 millió fotót jelent 
Átlagosan napi 20 percet töltünk el az oldalon
Az ismerőseink száma átlagban 141 és fél

1 millió azoknak a száma, akik ezen a felületen reklámoznak
A 18 és 34 év közöttiek 48%-a ébredés után rögtön fellép az oldalra
 
(Sajnos nem tudom, honnan van a kimutatás, sorry.)