2014. március 27., csütörtök

Wass Albert: Otthon


Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon.

Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él. Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.


2014. március 25., kedd

Március 25. - Gyümölcsoltó boldogasszony napja

"Gyümölcsoltó Boldogasszony ez a nap, a legszélesebb értelemben vett termékenység ünnepe. Keresztény ünnep, de a gyökerei igen messzire nyúlnak. Ősi hitvilágunkban tetten érhető az  istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya, s gabonával, gyümölccsel ábrázolják. A  székelyek és a csángók Babba Máriához fohászkodnak, akinek lába alatt a hold, feje felett a tizenkét csillagból álló koszorú található. Babba Máriát a Holdban látják, a teliholdat is Babba Máriának nevezik... Szent Gellért térítése során találkozott a jóságos, fenséges égi asszony kultuszával, akinek tisztelete könnyen válhatott Mária-kultusszá. Ezt a kultuszelőzményt a keresztény  Mária-kultusz fényébe vonták. Úgy jártak el, ahogyan Nagy Szent Gergely javasolta: a pogány kultuszhelyeket nem kell lerombolni, hanem fel kell szentelni." (részlet, netfolk.blog.hu)

Kun Fruzsina - Gyümölcsoltó Boldogasszony

2014. március 20., csütörtök

Jé, mások is észrevették...

... bár persze, minden viszonyítás kérdése, lehetnénk utolsók is, milyen jó, hogy csak a hatodikak vagyunk hátulról... És igen, igaza van a hozzászólónak is: miért nem a nettó béreket viszonyítják, mert az sem mindegy, hogy 100 Ft bruttó bérből mennyit kapsz meg (csak mondom, nálunk durván 30-35 Ft-ot nem kap meg belőle a munkavállaló, mert az elmegy adóra és járulékra, és a munkáltató is fizet durván ugyanennyit - csodálkozunk, hogy nincsenek bejelentve az emberek rendes munkabérrel, hanem x részét a bérüknek feketén, zsebbe kapják?), és igaza van a cikkírónak is, az sem mindegy, hogy milyenek a fogyasztói árak az adott országban. 
Szoktam figyelgetni a híradásokat mostanság, az egy dolog, hogy nem múlik el híradó a tévében, hírolvasás a rádióban anélkül, hogy valamilyen "jobban teljesítünk" statisztikát ne olvasnának be (de legalább a KSH dolgozik, mint állat), viszont az ilyen cocializmusos utánérzés mellett (600 %-al túlteljesítettük az ötéves tervet) én úgy emlékszem, konkrétan a béreket illetően, hogy régen reálbérekről szóltak a hírek, amelyik mutatószám meg pont azt mutatná meg közelítőleg, hogy a fizudból mit és mennyit tudsz betenni a kis fogyasztói kosárkádba. Őrület, hogy milyen nagy csúsztatási lehetőségek vannak a statisztikában...

 http://www.mfor.hu/cikkek/Meg_kevesebbet_er_a_magyar_minimalber_az_Unioban.html

2014. március 19., szerda

Van olyan is, ami nem annyira rossz...

Ha már nagyon leköpködtem egyet, jöjjön egy másik, ami már egy fokkal jobban tetszik. Van benne kutya, Winkler Robi után szabadon "rasztafari szafari" :), nagy kedvencem a fajta, a zene megy a mondanivalóhoz (Ladánybene 27 forevör, ugye, T? :)). Az egyetlen, ami miatt egy kicsit sántít nekem, hogy olyan reményekkel kecsegtet (nyerj lakást), ami azért valahogy nem a realitásokról szól. Lakást megvenni kell általában, jobb esetben megveszik az embernek, vagy örökli valaki, de nyerni nem szokás tömegesen. 
Na, mindegy, az egy dolog, hogy én nem alapoznék erre, számomra komolytalan, persze, lehet, hogy úgy kéne hozzáállni, hogy megpróbálni, aztán vagy bejön vagy nem, és kb. ennyit foglalkozni vele, de ehhez túl szkeptikus vagyok. Az ilyen nyereményjátékoknál két dolog forog mindig a fejemben: 1. már le van zsírozva, hogy kit fognak kihúzni a kalapból és megtenni nyertesnek 2. még ha nem is az 1. pont szerint működik a dolog, akkor is, mekkora esélye van annak, hogy majd pont engem húznak ki?


2014. március 16., vasárnap

Szép tárgyak bűvöletében II. - kész az újabb babatakaró!

J keze munkája - egy baba melege...

Erre fel, esik, fúj :(

Vártam már a boldog tavaszt,
Szürke, ködös téli arcomra mosolyt fakaszt,
Fénylő naphoz közel megyek,
Egész nap majd napfényt eszek,
Élvezem és boldog leszek,
Mindenkinek integetek,

Körülnézek az ébredő világra,
Csókot lehelek az összes tavaszi virágra,
Zsongok, mint a bogarak a fényben,
Szinte látom a kis kosarat a méhecskék kezében,
Pillangócskák, pici pillék szállnak felém,
Nézem, és napsugaras boldog tavasz szivárog belém,

Zsongjatok, gyűjtsetek, nyíljatok,
Zöldelljetek, illatfelhőt leheljetek, daloljatok,
Mert ha magam vagyok, de boldog vagyok,
Szinte látom, hogy orcám ragyog,
Mint egy kisgyermek, ki vidáman gagyog,
Egy kéz nyakamba virágnyakláncot akaszt,
Mennyit álmodtam, hogy érezzem a boldog tavaszt.
(Bedő Gábor)

2014. március 15., szombat

Tényleg csak ennyi?! Heeeee...

Bizti ezért nem szabadott régen Szabad Európa rádiót hallgatni, meg külföldi tévécsatornát nézni. Mert ha szabadott volna ezeken a lyukakon keresztül kitekintenünk a nagyvilágba, talán lett volna összehasonlítási alapunk, hogy hogyan is lehetne pl. jó reklámot csinálni, jelen esetben.
Régen, gyerekkoromban, imádtam azokat a feladatokat a Fülesben, ahol a két kép közötti különbséget kellett megtalálni. Hát, itt is az lenne a feladat most, hogy érezzük meg a különbséget a két reklám között.
Kezdjük ott, hogy a magyart majdnem minden nap hallottam most a közelmúltban már egy ideje, mégis, mikor arra gondoltam, hogy megírom, hogy ez a világ jelenlegi legszánalmasabb, legidegesítőbb reklámja, nem tudtam felidézni, hogy melyik üzletláncé. Végül is, a műtét sikerült, de a beteg meghalt figyelemfelhívás sikerült, csak kérdés, hogy hogyan vásárolnék ott, ha eszembe sem jut, hogy kihez tartozik, ki hirdeti így magát, mert ahogy meghallom, fordulok ki a szobából, veszem le a hangot a tévén de rögtön, de már-jelleggel, ne is lássam, ne is halljam. Fejhangon visítozó, kicsit mulyának tűnő férfiember, akire az asszonypajtások is olyan kicsit lenézően tekintenek? Komolyan, ez kéne bevigyen ebbe a bótba? Értem, hogy nagyon alacsony árak, meg minden, de ez így tálalva, hát, ne már. 
A nem magyart ellenben egy életre megjegyeztem (a CNN-en láttam egyébként, a reggeli készülődés alatt az szokott menni). Az elejétől a végéig megnéztem, mert kíváncsi voltam, hogy mit reklámoz, ami csak a végén derül ki. Jó, konkrétan vannak ráutaló jelek, hogy valamelyik óra lesz ez, de a márka csak a végén lesz egyértelmű. Elérték a célt, mert végignéztem, hogy megnézzem, kihez tartozik és benn is ragadt - nem ez lenne tán a reklám egyik célja-e, maga? 
Az más kérdés, hogy tök jól elvagyok a 10 éves törzsgárda tagságra kapott kevésbé márkással, előtte meg a kis pár ezer forintossal, és nem rohanok rögtön az orexbe, és veszek egyet, a reklám hatására, és nem akasztom fel magam az első fára, hogy ezt anyagilag sem tudnám megtenni. Mondjuk, ha nyernék a lottón, akkor hóttziher, hogy beszereznék egy jó kis omegát, vagy kettőt, attól függően, hogy hova szeretném viselni, a Vörös-tengeri búvárkodásomon, amit persze havi rendszerességgel megtennék, vagy a legmenőbb koktélpartin, vagy ahová, mittomén, járnak a gazdagok. De maradjunk a realitásoknál, ez nem most lesz (de azért majd megnézem este a számokat, hátha mégis :)). 
Ezt a reklámot egyszerűen jó megnézni. Jó meghallgatni a férfihangot, aki nyomja alatta a marketingrizsát, hogy ez a legtutibb óra a világon, kellemes a zene, kellemes a látvány, szakítok miatta azzal a szokással, hogy a reklámblokk eljövetelével automatikusan hangtalanná teszem a tévét, hajat mosok, kiszedem a ruhákat a mosógépből és kiteregetek, vagy valami. 
Vagy ott van a másik reklámjuk, a nicole kidman-es (a youtube ezt is biztosan felajánlja a jobboldali menüben, aki meg szeretné nézni). Oké, hogy ilyen szabályos, steril szépség a világon nincs, de akkor is, az óra például dönörű, a zene nem fülsértő alatta, jó megnézni/meghallgatni és kész. Ők is csak el akarnak adni valamit, nincsenek illúzióim, de micsoda különbség van a két kivitelezésben! Zongorázni lehetne.
Vagy itt van például a Seamaster Planet Ocean, ebben se szép nő, se gyerek, se kutya nincs (amivel a reklámok általában operálni szoktak), mégis odavágja az órára, mint fétisre gerjedőket, legalábbis szerintem, mással se merülnék aztán, a már említett tengerben, csak ezzel a karomon, meg a Swarowski-kövekkel kirakott úszómedencémben is ott lenne velem ofkorz. :)

Gondoltam még arra is, hogy milyen hülyeség már, hogy egy luxuscikkreklámot hasonlítok egy vegyesboltéhoz, nem-e az almát a körtével összevetés-e ez. 
De nekem nem az. Lehetne mondani, hogy dehát, ha Mo.-on ma ez a fontos, hogy ha tíz forinttal kevesebb valahol a tej meg a kenyér, akkor ezt kell reklámozni, de ezt is lehetne kevésbé megalázó módon. Szokták mondani ránk, hogy nagyon árérzékenyek vagyunk, oké, legyünk, szar az életszínvonal (bár egyfolytában jobban teljesítünk, ahogy hallom, nyilván baromság arra gondolnom, hogy a fizetésem egyre kevesebbet és kevesebbet ér, ha átszámítom euróba, dehát dögöljek meg, kell nekem a melóból kifolyólag minden nap szembesülni az árfolyammal... Különben pedig ne akarjak külföldre menni és ott elkölteni az itthon megkeresettemet, meg ne is hasonlítgassam össze a kinti átlagkeresetekkel az itthoniakat, a lényeg, hogy az export hasít, meg épülnek a stadionok is, és az idelátogató külföldiek is hogy örülnek, hogy ilyen óccsójánosok vagyunk itt errefelé), de muszáj a szánalmas helyzetünket ilyen módon az arcunkba dörgölni? 
(És itt most tényleg arra akartam rávilágítani, hogy szerintem, bár nem vagyok marketingszakember, ha egy omega meg egy rolex közül kéne választanom, akkor egyszerű, reklámot néző laikusként az omegán komolyan elgondolkodnék, mert meggyőző volt, mert elhitette velem, hogy nélküle nem élet az élet. Ehelyett belepolitizáltam jól...)
Ja, meg a másik vélemény, amit még hallottam a kóp reklámmal kapcsolatban: mit akarok én, a magyarok ezen a szinten vannak, ezt értik meg. Szeretném hinni, hogy ez durva általánosítás, és másnak is bántó ez "ne már, ez nem ár", ugye?
(Egyébként pedig le a túlzásba vitt, mértéktelen fogyasztással, amire a hülye reklámok egyfolytában buzdítanak, 'a kevesebb több' egy megszívlelendő mondás szerintem.)
(Egyébként 2.: itt van egy rolex is, Rozséval, hogy szó ne érje a ház elejét, de én maradok az alfánál és omegánál, ha aktuális lesz. :))

2014. március 6., csütörtök

Vannak azok a dolgok...

... amiket úgy nem értek. Mondjuk a totál kiszedett, leborotvált, legyantázott saját, majd a teljesen cekával rajzolt szemöldököt (én nem tudom, ez hogyan van statisztikailag, de minden nap látok legalább egyet, s egyetlen esetben tudom csak elfogadni, mint normális emberi cselekedetet, ezt a rajzolást, ha valamely testi okból, betegségből kifolyólag kihullik ez a fajta szőrzete a nőknek - minden más esetben csak elrontani tudják, úgy érzem, a nénik ezt a dolgot) meg még ezt a szavazásosdit sem nagyon fogom. 
Egyrészt egyet vagyok kénytelen érteni a népszabi újságírójával ebben a kérdésben, hogyha tényleg úgy van, hogy a határon túli magyarok tudnak szavazni majd levélben (van az a társ. célú hirdetés, ahol bemondják, hogy ha van megfelelő pépörje az embernek, akkor per post már küldheti is a szavazatát, de ezt amúgy ki ellenőrzi, mármint hogy mi van a borítékban, tényleg az arra illetékes szavazatát tartalmazza-e, stb, stb; mi van, ha valaki menet közben megbuherálja azt a borítékot; ennek az embernek simán elhisszük, hogy ő az, aki, akkor az én szavazatom mért is nem működik bemondásra, minek BEMUTATNOM a személyit, lakcímkártyát, satöbbit majd hozzá?), akkor a Németországban élő volt kollégámnak miért kell személyesen elmennie Berlinbe a követségre, miért nem szavazhat ő is levélben? Eddig azt hittem, hogy ezen csak mi gondolkodtunk el a gyárban, de most láttam online nyomtatásban is, íme:
"A rezsicsökkentés létfilozófiáját követve két tábort lát a külföldön élő magyarok közegében (ti. a miniszterelnök, az én megjegyzésem): amelyik előle menekült, meg amelyiknek ő adott állampolgárságot. Ebben az egyszerű világban az első csoport ab ovo ellenzéki, az utóbbi meg értelemszerűen fideszes. Az elsőt tehát akadályozni kell a szavazásban, a másikat segíteni. Így alakult ki az a botrányos választási regula, hogy a határon túl élő kettős állampolgárok levélben is voksolhatnak, a külföldön tartózkodó magyarokat pedig minden elképzelhető módon akadályozzák a választójoguk érvényesítésében."
Jó, mondjuk N. Kósa Judit azért egy kicsit túloz azzal, hogy "minden elképzelhető módon" akadályoztatva vannak a külföldön élő magyarok a szavazásban, (mert azért, ha nagyon akarnak, nyilván elmennek szavazni, csak kérdés, hogy veszik-e a fáradtságot rá), de ha tényleg így fog működni a rendszer, ahogy azt elképzeljük, akkor valóban úgy tűnhet, hogy hátrányosan megkülönböztetik őket, mert végül is egyszerűbb/olcsóbb lehet egy borítékot feladni, mint elutazni mondjuk az adott külországban a követségre, konzulátusra (a kollégánk nem Berlinben él és dolgozik, neki egy egynapos kirándulás lesz ez a dolog). 
A teljes cikk amúgy elolvasható a nol.hu-n N. Kósa Judit többi cikke között, én csak véletlenül kattintottam rá, mert ujpetit kerestem, régen mindig elolvastam a szerdai szösszeneteit, meg egy időben gyűjtöttem is őket, szóval ez most csak úgy eszembe jutott, hogy összekössem azzal, hogy a volt kollégánk nyavalygott egy picit emiatt. 
(Meg, lehet, hogy hiányos/rossz a tudásom, de azzal nincs baj, hogy teljesen visszakövethető az, a levélben elküldöttnél, hogy ki kire szavazott, ez nem titkos amúgy? Ez olyan, mintha én, amikor majd húzom az x-et valahová, arra a lapra a nevemet, címemet is felírnám jól, vagy nem? Minek bebújnom az ikszeskedéshez a függöny mögé? Vagy nem kell ráírnia a borítékra feladót a delikvensnek és meg van oldva a választási adminisztráció szerint, vagy hogy van ez?) 
A másik viszont idegesít, hogy erre szórják a pénzt: már a második elsőbbségivel feladott szavazz rám-borítékot kapjuk a körzet fideszes képviselőjétől, teljesen feleslegesen, véleményem szerint. Egy, minek kétszer, és még hány fog jönni ápr. 6-ig (hosszú még a március), kettő, mitől félnek, hogy simán feladva nem kapjuk meg, vagy mi? (Mert az elsőbbségi levél se visszakövethető amúgy, hogy megérkezett-e a címzetthez; ettől már csak az lenne szebb, ha tértivevényesen küldenék, és ballaghatnánk értük, átvenni őket a postára, de hülyeség már, nem? De.)

Titkos projekt 2.

Erről sem tudok többet mondani, kérem, kapcsolja ki :)
 

Tavasz van :)

"Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal."
(Kahlil Gibran)


Titkos projekt 1.

Nem bírtam megállni, hogy ne mutassam meg. Több részletet nem árulhatok el egyelőre. :)


Nem megy ki...

Ismeri ugye mindenki, milyen az, mikor állandóan egy zene szól a fejedben? Na, nekem most ez van ezzel. :)

"Happy"
[Verse 1:]
It might seem crazy what I’m about to say
Sunshine she’s here, you can take a break
I’m a hot air balloon that could go to space
With the air, like I don’t care baby by the way

[Hook:]
Because I’m happy
Clap along if you feel like a room without a roof
Because I’m happy
Clap along if you feel like happiness is the truth
Because I’m happy
Clap along if you know what happiness is to you
Because I’m happy
Clap along if you feel like that’s what you wanna do

[Verse 2:]
Here come bad news talking this and that, yeah,
Well, give me all you got, and don’t hold back, yeah,
Well, I should probably warn you I’ll be just fine, yeah,
No offense to you, don’t waste your time
Here’s why

[Hook]
Hey, come on

[Bridge:]
(happy)
Bring me down
Can't nothing bring me down
My level's too high
Bring me down
Can't nothing bring me down
I said (let me tell you now)
Bring me down
Can't nothing bring me down
My level's too high
Bring me down
Can't nothing bring me down
I said

[Hook 2x]
Hey, come on

(happy)
Bring me down… can’t nothing…
Bring me down… my level's too high…
Bring me down… can’t nothing…
Bring me down, I said (let me tell you now)

[Hook 2x]
Come on

2014. március 2., vasárnap

Itteni csendem oka...

..., hogy egyfolytában horgolok, de tényleg. Egyszerűen nem bírom, nem akarom abbahagyni. Elkészült az első komplett, saját darab: Édesnovemberkendő, kicsit újraértelmezve, a rojtok végén gyöngyökkel megbolondítva. Ez ilyen faék egyszerűségű minta, és én rájöttem, hogy nem szeretem, mint ahogy az életben sem, a bonyolult dolgokat. Idegesít, ha túlzottan oda kell figyelni a mintára, mert általában elrontom, nem szeretem, ha számolni kell sokat, mert ott is szétszóródik a figyelmem közben. A szimpla ismétlődés viszont megnyugtat és jó látni, hogy haladok. 



Persze, azért próbálkozom bonyolultabbakkal is, hátha egyszer majd megszeretem őket csinálni, mert amúgy tetszenek ők is, ez itt Anna királynő csipkéje:

És hogy mennyire a rabja vagyok, de tényleg: az egyik új projekt egy csodás zöld színű, charlizetheron-os megint, imádom:



Devecseri Gábor: Csak


Ha csak egy szőlőlevelet
sikerül megörökítened,


ha egyetlen sorod is odaérez
a feszes fürtszemek fényköréhez,


vagy ha csak vágyad támad a délutáni
tóra tekintve, hozzá szót is találni,


vagy ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belemerülni


mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.