Az utolsó nap a 'fények városában' - amiről azt olvastam valahol, hogy nem a kivilágítottsága miatt hívják így, hanem amiatt, hogy szellemileg, eszmeileg, művészetileg kitündököl a többi nagyváros közül.
Délelőttre előirányozottan a Bercy negyed megtekintése volt a program (egykori borkereskedő negyed, raktáraival, pavilonjaival, régi rossz házaival ultramodern kerületté alakítva, nem annyira intereszál), inkább még egyszer látni akartam a tornyot, ill. próbálkozni azzal a bizonyos 'ujjaim-között'-es fotó elkészítésével, bár faramuci módon már csak a telefonnal tudtam volna megcsinálni, ha egyáltalán, mivel a nagy gépet már elcsomagoltam a bőröndbe, hogy ne kelljen a szuszakolásával szenvedni, mikor visszaérek a szállodába.
Leváltam hát a csoportról, s elmentem ismét a Trocadéro-ra, de továbbra sem találtam meg a megfelelő beállítást a képhez. Az eső ekkor is esett, a változatosság kedvéért, nem is volt így nagyon kedvem a kísérletezéshez, és időm sem, izgultam, hogy biztosan visszaérek-e a szállodába, ahová jött értünk a busz, hogy kivigyen a reptérre. Lesétáltam a toronyhoz, volt egy halvány gondolatpróbálkozásom arra, hogy mégiscsak sorba kéne állni és felmenni rá legalább valameddig, ha nem is a tetejébe, de aztán elvetettem az ötletet. Ha még visszatérek, megpróbálom majd ezt a jegyet is online megrendelni előre, ahogy a Louvre-os múzeumi belépőt is pl.
Valamiért azt hittem, hogy ez olyan, hogy lent beszállsz egy liftbe, fent meg ki, de nem így működik, hanem szintek vannak, és egyik liftből át kell szállni egy másikba, ha tovább akarsz menni. Továbbá, mint egy tegnapi véletlen találkozás során megtudtam Gy-től, lefelé is sorba kell állni, ha lifttel akarsz lejönni és nem indulsz neki gyalog. Kemény ez a turistaélet, azt kell mondjam, engem legalábbis a hideg ráz a sorbanállásoktól, a drága szabadidődet így elmicsodálni, hát, nemtom.
Továbbsétáltam a torony melletti Mars-mezőre, átvágtam a parkon, közben kötelességszerűen leegyenfotóztam egy-két turistát, akik meg akarták örökíteni magukat a hölgyike előtt állva, majd elmetróztam az Opera-ig, ahonnan egy-két utcasaroknyira van a La Fayette áruház.
Leváltam hát a csoportról, s elmentem ismét a Trocadéro-ra, de továbbra sem találtam meg a megfelelő beállítást a képhez. Az eső ekkor is esett, a változatosság kedvéért, nem is volt így nagyon kedvem a kísérletezéshez, és időm sem, izgultam, hogy biztosan visszaérek-e a szállodába, ahová jött értünk a busz, hogy kivigyen a reptérre. Lesétáltam a toronyhoz, volt egy halvány gondolatpróbálkozásom arra, hogy mégiscsak sorba kéne állni és felmenni rá legalább valameddig, ha nem is a tetejébe, de aztán elvetettem az ötletet. Ha még visszatérek, megpróbálom majd ezt a jegyet is online megrendelni előre, ahogy a Louvre-os múzeumi belépőt is pl.
Valamiért azt hittem, hogy ez olyan, hogy lent beszállsz egy liftbe, fent meg ki, de nem így működik, hanem szintek vannak, és egyik liftből át kell szállni egy másikba, ha tovább akarsz menni. Továbbá, mint egy tegnapi véletlen találkozás során megtudtam Gy-től, lefelé is sorba kell állni, ha lifttel akarsz lejönni és nem indulsz neki gyalog. Kemény ez a turistaélet, azt kell mondjam, engem legalábbis a hideg ráz a sorbanállásoktól, a drága szabadidődet így elmicsodálni, hát, nemtom.
Megittam az utolsó eszpresszót egy kiülős helyen a közelben, s spuri vissza a szállodába, majd onnan, már a csoporttal, a reptérre.
Itt kell, vagy inkább itt is, megköszönnöm J-nek és K-nak a segítségét, amit tulképpen az egész úton nyújtottak, kb. az első nap délutánjától, amikortól fogva elkezdtünk beszélgetni egymással, mert szinte örökbe fogadtak erre a pár napra. :) A keresztségben a Magdi nevet kaptam tőlük (az Andi után ez most változatosság - az már többször voltam :)), és nélkülük jelentős euró mennyiségtől szabadultam volna meg, de szerencsére ott álltak mögöttem a drágák a bajban is, s segítettek, amikor kellett. :) Izgultak az első utamnál, amikor egyedül utaztam a metrón, s megnyugodva konstatálták másnap reggel, hogy sikerült megoldanom a hazajutást, nem vesztem el, én, a vidéki kislány a nagyvárosban... Csináltak nekem is szendvicset, amikor maguknak is...
Itt kell, vagy inkább itt is, megköszönnöm J-nek és K-nak a segítségét, amit tulképpen az egész úton nyújtottak, kb. az első nap délutánjától, amikortól fogva elkezdtünk beszélgetni egymással, mert szinte örökbe fogadtak erre a pár napra. :) A keresztségben a Magdi nevet kaptam tőlük (az Andi után ez most változatosság - az már többször voltam :)), és nélkülük jelentős euró mennyiségtől szabadultam volna meg, de szerencsére ott álltak mögöttem a drágák a bajban is, s segítettek, amikor kellett. :) Izgultak az első utamnál, amikor egyedül utaztam a metrón, s megnyugodva konstatálták másnap reggel, hogy sikerült megoldanom a hazajutást, nem vesztem el, én, a vidéki kislány a nagyvárosban... Csináltak nekem is szendvicset, amikor maguknak is...
Még az is volt velük kapcsolatban, hogy megérkezünk a reptérre, a gép még nincs kiírva, következik a kis kedvencem, az ácsorgás, fejünkből kinézés. Elmegyünk mosdót keresni, mire visszaérünk, a többiek már állnak benn a sorban, itt ugyanis, számomra követhetetlen logika szerint, mindenkinek be kell csekkolnia a kisasszonyoknál, akármilyen csomagja is van, az utastereseket is felbilétázzák, s ami az én mumusom tavaly óta: LE is MÉRIK őket. Nem is én lettem volna, ha nem hoznak ki 4 kg-os túlsúlyt... Na, lefőttem, mint a kávé, hogy a rohadt életbe, már megint fizethetek egy ilyen hülyeség miatt, mikor jött ez a cuki, fent említett keresztanyu-apu, akik megengedték, hogy átpakoljak hozzájuk egy-két dolgot, így pont 10 kg-ra visszanyomva a poggyász súlyát. Hálám ezért örökké üldözni fogja őket! :) Azóta újból leellenőriztem és jól emlékeztem: a szervezők kifejezetten csak a bőrönd kiterjedésbeli méreteit adták meg, hogy cm-ben miből nem szabad kilógni, de a súlyát nem limitálták ebben a bizonyos bűvös tíz kg-ban, itt az írásuk róla, a középső voltam én:
- max. 32 kg súlyú feladott
poggyásszal + 1 db 42x32x25cm -es kézipoggyásszal (+11.600,- Ft/fő), vagy
- feladott poggyász nélkül, 1 db max. 56x45x25 cm
-es, súlykorlátozás nélküli nagyméretű kézipoggyásszal (+5.800,-Ft), vagy
- feladott poggyász
nélkül, 1 db max. 42x32x25 cm -es, súlykorlátozás nélküli kisméretű
kézipoggyásszal (ingyenes) utazik.
Lehet, hogy már kifelé is nehezebb voltam, de akkor nem mérték meg, így ki sem derült a dolog. Rutinosabb utazók tuti, hogy tudták volna, hogy le kell ellenőrizni a repülőtársaság honlapján is a korlátokra vonatkozó szabályokat, vagy már fejből tudják azokat, nekem ez a tudás nem volt meg, viszont egy életre megjegyeztem ez után az eset után, hogy mennyi az annyi, illetve, hogy ennek is utána köll(ött volna) nézni, utálok ilyenekre pénzt kiadni...
Ezután az incidens után már nyugisan teltek a továbbiak, lett 5 fajta termékmintám az egyik kedvenc parfümmárkámból a duty free-ből,
még kis üddögélés, az érkező gép késett, emiatt mi is, de azért fél tíz körülre így is landolunk Ferihegyen, ami pont király, mert nem érem el a hazafelé menő vonatot, de szerencsére a keresztszüléim behoznak a belvárosba, onnan mégiscsak olcsóbb hazajutni taxival, mint a kifutópályák mellől.
Summa summarum, jó volt, jó volt, de azért annyira meg mégsem tökéletes. Látnom kéne újra, napfényben, vagy valami ilyesmi. Ezenkívül, abban egyetértettem a tanár úrral, hogy ez a töredékes négy nap semmiképpen nem elegendő arra, hogy még a múzeumokba is bemenj, és elmerülj a látnivalókban egészen, ahhoz több idő kell(ene). A kérdés az, hogy szánok-e rá, hogy megadatik-e még valaha ez az idő...
Ezután az incidens után már nyugisan teltek a továbbiak, lett 5 fajta termékmintám az egyik kedvenc parfümmárkámból a duty free-ből,
Summa summarum, jó volt, jó volt, de azért annyira meg mégsem tökéletes. Látnom kéne újra, napfényben, vagy valami ilyesmi. Ezenkívül, abban egyetértettem a tanár úrral, hogy ez a töredékes négy nap semmiképpen nem elegendő arra, hogy még a múzeumokba is bemenj, és elmerülj a látnivalókban egészen, ahhoz több idő kell(ene). A kérdés az, hogy szánok-e rá, hogy megadatik-e még valaha ez az idő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése