Egészen véletlenül úgy alakult, hogy a meghívott alkotók mind a Zsuzsa nevet viselik, így a harmadik napon nemezes Zsuzsa érkezett közénk. Én azonban úgy voltam vele, hogy mivel azt már próbáltam egyszer, ugyan nagyon régen, olyan '94 táján, még Arlón, a Suvadás táborban, most kihagytam és megkértem Szenczi Zsuzsát, hogy inkább vessünk fel nekem fonalat és én szőni szeretnék. Szerencsére Zsuzsa támogatott ebben, gyorsan neki is fogtunk, mert ő már csak ezen a napon volt velünk.
Egy ő már megkezdett munkájának a felvetésére dolgoztam rá végül és tulképpen ezt csináltam két napig. Közben jöttek az újságtól, közben figyelgettem a többieket, ahogy kipróbálják a szappanos nemezelést, szóval röpült a nap. Botthéka fedőnevű résztvevőnk meg is jegyezte, hogy nem lehetne, hogy most már egész életünkben így legyen, hogy csak műhelyezünk és műhelyezünk és mindig "csak" ügyködünk valamin? Jaj, de jó lenne...
A szövés nekem a Riviéra. Jó nyüstölni a fonalat, egyik sort a másik után, látni, ahogy szépen szaporodnak, főleg, ha még minta is kerül bele, hát, gyönyör. Mivel most is az egyszerűségre törekedtem, ahogy általában szoktam, ill. mert tudtam, hogy akire segítségként számíthatok, csak aznap lesz ott, nem is kértem Zsuzsától, hogy valami bonyolult mintát találjunk ki, így lett ez az egyszerű hullámos, ami ráadásul teljesen egyszerű ütem szerint is ismétlődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése