2014. április 23., szerda

Hogy lehet ilyen szépen írni?

"Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek."
Wass Albert

Ybl és Lechner nyomában építészeti séták - A fóti templom II. rész

A templom - mely a pesti Vigadó épülete mellett a magyar romantika másik jelentős alkotása - keletkezése történetének elmesélése után a séta vezetője pár külső jegyre hívta fel a figyelmünket. 

A templom előtti téren állva egészen monumentálisnak tűnik a keleties motívumokkal díszített főhomlokzat, szobrokkal, bélletes kapuzattal, a főbejárat feletti rózsaablakkal, illetve az azt közrefogó két toronnyal, sarkaikban fiatornyokkal. 
Szemben állva a templommal, bal oldalt Szent István szobra (a szóbeszéd szerint Ybl elsőként Károlyi István alakját mintáztatta volna meg, de a gróf ehhez túl szerény volt és meggyőzte az építészt, hogy válasszon más személyt inkább):
 ...bal oldalt pedig a Szent Istvánnal gyakran együtt ábrázolt Szent László.
 A tornyok között a Szeplőtelen Szűz szobra áll:
 Az oromfalon árkádszerű, hétosztatú ablaksor, orientális kőrácsokkal:
 A bejárat is ornamentális díszítettségű:
 A kapu felett a Napkeleti Királyok betlehemi hódolatát ábrázoló dombormű látható:
Ami számomra érdekes az épületben, hogy kicsit emlékeztet a román kori templomokra, de azokhoz képest túl díszített, és nem annyira zömök és vaskos, inkább égbetörő, de az meg inkább a gótikát idézi nekem. A lapostetejű tornyokban pedig mintha visszaköszönne a vidéki Anglia templomainak súlyos, sötét hangulata. Bár Ybl 1846-ban itáliai tanulmányutat tett az építtető költségén, mégis, az elkészült templom nagyobb hasonlóságot mutat a korabeli német építészet egy-két alkotásával, pl. a müncheni Ludwigskirchével. (Már többször elgondolkodtam rajta, hogy mennyire nem gondolok Németországgal kapcsolatban a művészetekre, az építészeti remekművekre, pedig ott is biztosan történtek a dolgok, és vannak gyönyörűségek, és mégsem. Leginkább a kölni Dóm az egyetlen, amit hirtelen mondani tudnék, mint nagy látványosságot, és voltam is ott, de kevésbé maradt meg, útközben voltunk, hazafelé jövet, nem tudtam már koncentrálni rá, győzött a fáradtság. Na meg, Bécs, de az 1. nem is Németország 2. túl sok ott az aranyozás nekem. :))

A beszámoló első része itt:
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2014/04/ybl-es-lechner-nyomaban-epiteszeti.html
Harmadik rész:
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2014/05/ybl-es-lechner-nyomaban-epiteszeti.html 
Negyedik rész:
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2014/05/ybl-es-lechner-nyomaban-epiteszeti_6.html

2014. április 21., hétfő

Ybl és Lechner nyomában építészeti séták - A fóti templom I. rész

2014-ben, a Magyar Építészet Évében, a Pázmányos Építészettörténészek Klubja sétákkal emlékezik meg Ybl Miklós és Lechner Ödön munkásságáról. A séták listája elérhető a http://epklub.blogspot.hu/ címen és minden más gyakorlati tudnivaló is megtalálható ott.
A barátok, ismerősök már többször megkérdezték, hogy hogyan akadok ezeknek a programoknak a nyomára. Ha spirituálisan közelíteném meg, akkor bizti azt mondanám, hogy véletlenek nincsenek, azt vonzom be, ami érdekel és a sors csak elém veti a titkos kívánságaim beteljesítésének lehetőségét, nekem csak meg kell ragadnom az alkalmat és élnem vele. Ez is egy magyarázat. Vagy lehet, hogy van benne egy kis tudatosság is, ti. keresem a lehetőségeket, s aki keres, az talál. Lehet, hogy sokat kell várni bizonyos dolgokra, lehet, hogy bizonyosak meg sohasem jönnek el, nemt'om, de ami jön, azzal igyekszem élni. 
Mindenesetre, erről a sorozatról úgy szereztem tudomást, hogy az az ismerős lány, akit már említettem a de la Motte-Beer palota kapcsán, meghívott, hogy kedveljem ezeknek a sétáknak az fb oldalát (https://www.facebook.com/pages/Ybl-%C3%A9s-Lechner-nyom%C3%A1ban-%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szeti-s%C3%A9t%C3%A1k/647793511958396?fref=ts), innentől pedig már egyenes volt az út, hogy részt is vegyek egynémelyiken. 
Az első séta Ybl Miklós életének egyik első nagy munkáját mutatta be, a Szeplőtelenül Fogantatott Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt fóti római kat. templomot. Ez rögtön egy érdekes momentuma a templomnak, ugyanis a római kat. egyház csak nem sokkal a templom felépítését megelőzően hirdette ki a Szeplőtelen fogantatás dogmáját (1854), és ez az egyik első templom, melyet a Boldogságos Szűz tiszteletére szenteltek fel 1855-ben. 
Ybl Miklós ekkoriban még pályája elején járt, a Batthyány család ikervári kastélyában (Vas megye) találkozott gróf Károlyi Istvánnal, aki felkérte, hogy a hívek számára tervezzen a meglévő kis templom helyett egy másikat, egy nagyobbat. A falu korábbi birtokosa, gróf Fekete György építtetett már egy katolikus templomot az 1700-as évek vége felé, de a plébánia ekkor még a dunakeszi, illetve a mogyoródi plébániák leányegyháza volt csak.
A korábbi templom makettje
A mélyen vallásos Károlyi Istvánt (1797-1881) elég sok tragédia érte. Korán meghalt első felesége, gróf Dillon Georgina, második felesége, gróf Esterházy Franciska, majd 18 éves korában leánya is, Károlyi Erzsébet. Az ő emlékükre is készült a templom, mely a család egyik temetkezési helye is egyben.
A templom építése 1845-ben indult, azonban több nehézség is felmerült az építkezés során. Először az alapok kiásásakor a feltörő források elapasztására kellett módot találni, majd az 1848-49-es szabadságharcban való részvétele miatt (huszárezredet szervezett a saját költségén) Károlyi Istvánt is elfogták és bebörtönözték. A család kiváltotta a fogságból, így gyakorlatilag megmenekült attól, hogy a 14. aradi vértanú legyen. Miután birtokára visszatérhetett, 1851-től folytatódott az építkezés, mely 1848-tól szünetelt. Az épület 1854-ben, a berendezés 1855-re készült el.
Fóti látkép a plébániatemplommal
(képeslap, forrás: Zempléni Múzeum Szerencs, Magyar települések 1945 utáni képeslapjai, a séta fb oldaláról),

A kép érdekessége - legalábbis a számomra -, hogy a templom mögötti terület, a templom közvetlen környéke ekkor még jószerével beépítetlen, ma pedig teljesen beépített, házak, utcák mindenhol. Az építész a templomot egy pár méteres dombra helyezte, tőle jobbra és balra láthatóak a plébánia és a zárda épületei (a zárda már nem működik, nem tudom, most milyen célra használják - ha tudom, megkérdezem valakitől majd). A templom mögött 14 stáció került kialakításra, melyek U alakban vezetik körbe a látogatót, a középső, füves részen romok láthatók, de sajnos nincs kiírva, hogy minek a romjai - és elfelejtettem megkérdezni is.
 A látvány a Fáy-présházból (ahová a séta után betértünk ebédelni B-vel, akivel a sétát abszolváltuk.)

És az egyik új "meló" :)


Ééésss, kész! :)


2014. április 15., kedd

"Nagyon szépen horgol..." :)

A fényképezésben - és mostmár a horgolásban is - az a jó, hogy megszólítanak a zidegenek (nem az ufók, vagy ilyesmi :)). Gondolom, ha lenne egy blökim, akkor még az is így működne, hogy önkéntelenül csacsogni kezdenek az emberek általa. Mert akkor bele lehet vágni a beszélgetésbe, nemcsak úgy ukmukfukk, rátörsz a másikra, hanem van rá okod, hogy megszólítsd őt. A maguktól nehezen nyílóknak ez olyan lehet - ha azért mégis nyitnának néha egy kicsit a külvilág felé, zártságuk ellenére is -, mint egy falat kenyér...
Ma a néni a héven elmesélte, hogy régen ő is nagyon sokat kézimunkázott, horgolt, kötött, hímezett. Mindenféle dolgokat a lányának, a lánya babáinak... Ha nem tudtam volna, hogy hamarosan leszállok, megkérdeztem volna amolyan schäffererzsisen, hogy mi lett a lánnyal, a babákkal, s miért nem molyolgat ezzel-azzal mostmár, miért múltidő a múltidő?
Hétvégén pedig az Ybl emlékév kapcsán, Ybl Miklós első jelentős munkájának, a fóti római kat. templomnak a bejáró sétájára mentem, ahol pedig az egyik csoportbeli  úr szólított meg, hogy hol lehet a fotókat megnézni, amiket csináltam. Mondtam neki, hogy nem, én nem a lásdbudapestet vagyok. :)
Visszatérve a horgolásra, összeállítottam a táskát, most készül a füle, holnap megyek a belsejéért,  szóval legkésőbb hétvégén befejezem, remélem.
 

2014. április 11., péntek

Lassan elkészülnek a táska "hozzávalói" :)

Még össze kell applikálnom a nagyinégyzeteket egymáshoz, majd ezeket együtt a táska mélységét és oldalát adó egyszerű horgolt csíkhoz, jövő héten elkészül a táska belseje (egyszerű vászonjellegű anyagból, amilyen volt itthon még korábbról), amihez még nagy kérdés, de valószínűleg pelenkaöltéssel hozzámegy a horgolt külső, aztán körbe szeretném horgolni a táska vállakasztóit is és asszem kész. Ha nem a politikai és/vagy a gazdasági cikkektől hullik a hajam, akkor ezen ügyködöm épp, már olyan kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz egyberakva. Néha külön utakon járok, ezeket a granny square-ket, ebből a típusú fonalból, majdnem mindenki takarónak csinálja, meglátjuk, hogy táskaként fog-e funkcionálni. 

2014. április 7., hétfő

Kiegészítés az Imagine Budapest-es Toronyiránt sétához - az Ybl emlékév alkalmából

A "Nap Története":
Szent István-bazilika

A mai bazilika helyén a 18. században Hecc színház (Hetz-Theater) állt. Az akkoriban kialakult új városrész, a Lipótváros egyik gazdag polgára, Zitterbarth János hamarosan kis, ideiglenes templomot építtetett ide. 1817-ben mintegy ezer hívővel megalakult a lipótvárosi plébánia, és ezzel felmerült az igény arra, hogy Lipótvárosnak saját, komoly plébániatemploma legyen, ezért megindult a gyűjtés.
1845-ben végül Hild József kapott megbízást a tervek elkészítésére. A földmunkákat már 1846-ban megkezdték, de a folytatás az 1848–49-es forradalom és szabadságharc miatt késedelmet szenvedett.
Az alapkőletételre 1851. október 4-én került sor, Hild József 1867-ben bekövetkezett haláláig vezette a munkálatokat, és csak ezt követően derült ki, hogy az építőanyag minőségében és a kivitelezésben is voltak hibák. 1868. január 22-én a már felfalazott kupola beomlott. A törmelék eltakarítása és a rosszul felhúzott épületrészek visszabontása 1871-ig tartott. Az építési tervek átdolgozására és a munkálatok vezetésére Ybl Miklóst kérték fel, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket és 1891-es haláláig ellátta a művezetői feladatokat. A díszítőmunkálatok és az épületbelső végleges kialakítása 1905-re készült el Kauser József vezetésével, az elkészült templomot 1905. november 9-én szentelték fel.

forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=732266213471471&set=a.474490429249052.112860.474137719284323&type=1&theater

2014. április 5., szombat

"Amikor az orgona virágzik, nyár elején..."

Ezt nem én mondom, hanem a dal, sajnos nem találtam meg gyerekkorom változatát, de ez a csodás Önök kérték felvétel, a bajuszos Huszti Pléjbekelő Péterrel is jól példázza majd a dolgot (én valamiért női hangra emlékszem, Harangozó Teri, vagy ilyesmi, de úgy nem akadtam rá). :) 
No meg, megnéztem a legautentikusabb növényhez értőnél is, Bálint gazda is a 17. hétnél ír róla, most meg még csak a 14.-nél járunk. Tavaly ilyenkor meg még alig olvadt el a március végi hó...
A jobb alsó sarokban tegnapi felvétel látható.

"A harangvirág a bimbambuszok közé tartozik."

...ha nem tudnánk; imádom a gyerekszájat. :) Az új objektívemet meg még szokom, tegnapi első képek vele, kis árvácskákat találtam a közelben. Szeretem ezeket a pici, szerény növényeket. 
Update: És, mint még sok drágának, ennek is vannak gyógyhatásai:

Háromszínű árvácska (viola tricolor)
Elsősorban teához, forrázathoz használják, aminek értisztító, enyhe vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentő és nyálkaoldó hatása van. Külsőleg ekcéma kezelésére használják.

2014. április 3., csütörtök

Hát erről beszéltem...

http://index.hu/napirajz/2014/04/03/pikk_pakk/?utm_source=facebook&utm_medium=share&utm_campaign=action_ids%3D742499205783094&fb_action_types=og.recommends&fb_source=other_multiline&action_object_map=%255B537098433069730%255D&action_type_map=%255B%2522og.recommends%2522%255D&action_ref_map=%255B%255D

Különben újra előjött nálunk is a téma (jaj, csak legyen már vasárnap, és legyünk túl rajta), és tényleg rohadt nehéz lehet az ilyesmiben dönteni, mondjuk így alkotmánybíróságilag (de a jog, az amúgy is egy elég, khm, érdekes szelete az életnek...). 
Bejött egy új vélemény is a képbe, mióta beszélgettünk róla, hogy dehát, aki nem itt él, illetve, főleg, nem itt adózik, annak mennyi joga van választani? Merthogy racionálisan és nem emocionálisan megközelítve tulképpen arról is szavazunk, áttételesen, hogy gazdaságilag mi történjen, mi legyen az adóforintokkal, milyen utat járjon tovább az ország. Hiába no, azért mi ezzel foglalkozunk nap mint nap, eléggé két lábbal is állunk a földön, sajnos vagy nem sajnos, de így gondolkodunk, ésszerűen, hűvösen, és nem feltétlenül érzelmileg erősen kötődő ideológiák mentén. Persze, ki tudja, mi lenne, hogyan állnék a kérdéshez, ha a fél családom külföldön dolgozna és élne, mint oly sok embernek mostanság, ha lennének határon túli rokonaim, vagy ha magam is az lennék...
De a lényeg talán nem is feltétlenül ez, hanem. Született egy elgondolkodtató cikk, én nem is szaporítom tovább a szót, mert ez itt elég hosszú, a mazochisták kattintsanak tovább, ide, én is valami ilyesmit gondolok erről az egészről: 
http://www.ivi.hu/blog-igazsagos-valasztas

A nap kínzó kérdései

Mi a javak szó egyes száma? Jó? Jav? :) Nem, a megoldás, azt gondoljuk legalábbis, hogy a jószág, de az mindig is olyan bénán hangzott. Már mikroökonómián sem értettem, hogy kinek jutott eszébe ezt a vélhetően angolból jövő kifejezést jószágnak fordítani (illetve, mikróban emlékeim szerint így hívták, de az 'immateriális javak', az az angolban meg intangible assets, szóval a számvitelben simán hívhatnák ezeket immateriális eszközöknek). Mindig egy komplett tanyaudvar az, ami beugrik a jószágról, illetve annak egyes egyedei, tyúkok, disznók, tehenek, lovak, ilyesmi. Na, mindegy, mi ezen sokat és hangosan mosolyogtunk ma, mikor fogalmazódtak ilyen témájú emailek, nyilván csak egy pénzügy-számvitel department-en vicces ez, de hát mi így mulatunk.
Aztán: egy bankban, ha tárgyalót foglalok előzetesen telefonon, akkor, amikor odaérünk, és el szeretnénk azt foglalni, azt mondják nekem a banki dolgozók, hogy ne menjünk be oda mégsem inkább, mert az olyan FELTŰNŐ, maradjunk inkább az ügyféltérben, most úgy sincs ott senki más rajtunk kívül. Ööö??? A pénzikék, meg így ez az intézmény, amit banknak hívunk, csak számomra kapcsolódnak össze FELTŰNŐen, vagy már megint én ülök fordítva a lovon? S erre sem kapok már soha választ vélhetően...
Továbbá: Mondja az ügyvéd, hogy ha eltérés van a tulajdoni lapon a valósághoz képest, a tulajdon azonosító adataiban (címe pölö), akkor lehet ugyan próbálkozni, hogy kérjük még az idén a földhivatalnál a módosítást, de - és itt jön a magyarázat, amit nem értek már megint - úgysem fogják feldolgozni, mert választások vannak és minden változást majd csak jövőre vezetnek át. WTF? Azt értem, hogy ilyenkor általában a fél állami apparátus lecserélődik (és de ha a jobban-teljesít társaság marad netán, akkor most elmarad a haverok át- és be- és innen-oda ültetése vajon?), de ez nem úgy van, hogy inkább csak annak a felső rétege? Attól még Mari néni a harmadikon ugyanúgy ide-oda csűri, csavargatja továbbra is a kis nyilvántartást, nem?
Hát, ezek mennek, meg a bárányfelhők. Viszont tavasz van ezerrel, hipp-hipp. Lőttem is ma egy képet, mert riadtan vettem észre, hogy nyílik az orgona. Ami szép-szép, de nincs ehhez egy kicsit korán? Amikor mink oskolások voltunk, akkor ilyen úgy a ballagás táján fordult elő, hogy orgonaillatban úsztunk, vagy nem? Szerintem de. El fog tartani a virágzása június közepéig? Kötve hiszem, az két és fél hónap durván... Hová rohansz, ó te szegény természet?

2014. április 1., kedd

Elgondolkodtató, mindenesetre (ez is egy magyarázat lehet)

KÉSÉS
A rendszeresen késő emberek elismerésre vágynak és arra, hogy befogadják őket. Messziről érkeznek (a késéssel), hogy a befogadottság élményét hangsúlyosabban átélhessék, ha sikerül. Látványosan mutatják, hogy nem érzik elég erősen önmaguk elfogadását, illeszkedését a rendszerbe. Kivetül a kétség: elég jó vagyok? Időről időre tesztelik, látja, fogadja-e őket a környezet.
A késésről leszokni úgy lehet, hogy tiszteletet adok magamnak, méltóságot a feladataimnak és az életemnek, hogy időben érkezhessem. Elfogadom, hogy úgy közelítem meg a másikat, hogy ezzel senki korlátait nem lépem át, és a jelenlétemmel, nem pedig a hiányommal válok láthatóvá. Ha nem szeretnék közel kerülni, azt másképp adom tudtul. Kezembe veszem az életem és megbecsülöm az időm.
Aki elfogadja a késést, csak látszólag segít. Hozzájárulhat a láthatatlansághoz, a rendszeren kívüliséghez és a szabályszegéshez.
Azzal segítesz leginkább, ha azt mondod: "Nekem elég fontos vagy ahhoz, hogy időben találkozzam veled."
(via fb, Én-tér Piknik)

Helló április! :)