Hátborzongatós, hidegkirázós, karszőrfelállítós

https://www.youtube.com/watch?v=j2Wv5AvqzfE

Ybl és Lechner nyomában építészeti séták - a Várkert Bazár és a budavári építkezések

Ezt a sétát egy kicsit elbambultam, ill. elvesztem benne, de mostmár megvilágosodtam. Vége lett a sétának, s bennem maradtak kérdések, hogy pl. de akkor most mi is a cél ezzel, hova is akarunk kilyukadni?

Most megnéztem, mit dob fel a wiki róla viszonyításképp, s az van, hogy nem mondja meg ő sem, hogy ez így, hogy "Várkert Bazár", ez micsoda. Egy műemlék, a világörökség része. Jó, de mi mégis, rendeltetést, funkciót tekintve? Kastély, templom, lakóház, valamilyen középület? Nem. Eredetileg kereskedelmi célokat szolgált. Ok, akkor piac, vásárcsarnok? Nem. 

Most, így magamtól, épületegyüttesnek hívnám. Voltak benne üzletek, volt benne tanműhely, volt benne arcképcsarnok, voltak műtermek, lakások is. Aztán a híres Ifi-park helyszíne, egy bizonyos generáció szórakozóhelye, Trapper farmer, hogy-nézel-ki-fiam-azzal-a-lobonc-hajaddal, Edda Művek, talán Illés. Aztán meg a semmi, mert az állapota leromlott, életveszélyessé vált, ezért bezárták, s 20 évig csak úgy ott volt. Évekkel ezelőttről emlékszem valami hisztire a hírekből, hogy de bezárjuk, de ne, volt valami vita az üzemeltetővel, de ez csak homályosan rémlik.

Most feltámad hamvaiból, úgy tűnik, s ismét lesz itt minden, mint a búcsúban: stadion, kiállítóhelyiségek, multifunkcionális rendezvényterem, alkotóműhelyek, vendéglátóhelyek és üzletek, turisztikai információs pont, reneszánsz kert. Nem magamtól vagyok ilyen okos, mindezeket a varkertbazarinfo-n olvasom. 

Nekem fura az egész. Eleve, a bazár szónak van egy ilyen pejoratív csengése, nem pozitív a szó valahogy, dehát ez az én egyéni szoc. problémám, tudom. Másrészt ez a sokfunkcióság, hogy nem lehet besorolni sehova sem; egy valami a domboldalban. Pedig biztosan szép lesz, ha befejezik a rekonstrukciót, és az záros határidőn belül lesz, ugyanis a megvilágosodás azt jelentette egyrészt, hogy Évával beszélgetve a múzeumbüfében - aki szintén volt egy bazári majom bejáráson - kiderült, hogy nem fogják húzni, mint a rétestésztát, mert a nagyvezír kiadta ukázba, hogy márpedig onnan mondom aug. 20-án az ünnepi beszédemet, úgyhogy tessenek elkészülni, punktum.

forrás: fb, Budapest régi képeken

forrás: fb, Fővárosi blog (Fortepan), 1970-es évek

Ami még hasznos lehet másrészt, és van értelme talán, hogy a Duna-partról is elérhető lesz a Vár, nemcsak hátulról, a Várhegy túloldaláról, vagy oldalról, a Moszkva térről induló Várbuszokkal (én mindig ez utóbbit használtam még csak, most körbesétáltuk a hegyet és lifttel mentünk fel oda, ahol az Országos Széchenyi Könyvtár van), vagy a Budavári Siklóval. Lesznek lépcsők, mozgólépcsők, liftek, amik felvisznek, felvezetnek a budai Várnegyedbe.

A sétát a Várkert Kaszinóban kezdtük az Ybl Miklós téren, amely ismert még Várkert-kioszk, Várkert-palota, Ybl kaszinó néven is. Ezt a neoreneszánsz épületet is Ybl Miklós tervezte, eredetileg a Királyi Palota vízellátási rendszerének gépházaként épült. A gépház később elvesztette szerepét, és közönségszórakoztató funkciói lettek az épületnek: kávéház nyílt benne 1905-ben, zenepavilon lett 1913-ban. A II. világháborúban erősen megsérült, de még működött, majd ezt is bezárták, mert annyira leromlott az állapota, végül az 1990-es években felújították, kaszinó lett, amit az Orbán-kormány által hozott döntés (állam bácsi rátette a kezét a szerencsejátékiparra is) értelmében ismét bezártak és üresen áll jelenleg is. Most a tulajdonosai (ismeretlen befektetői csoport, nyilván valami offshore cég Ciprusról vagy Panamából...) eladnák, lehet, hogy Andy Vajnáé lesz egyszer a jog, hogy ismét játékbarlang lehessen, who knows.

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1rkert-kioszk#mediaviewer/F%C3%A1jl:Budape%C5%A1%C5%A5_0378.jpg

Az épület alatt/mellett ciszterna-rendszer húzódott, amelyben kavicsréteg szűrte meg a Duna vizét a várbeli felhasználás céljából, mindaddig, míg ki nem épült a közmű- és csatornarendszer. Körbejártuk fent az épületet, a sgraffito az előcsarnokban szép (a festett mennyezetén lévő díszítés, melyet úgy készítenek, hogy a több rétegben felvitt festékréteg felsejét visszakaparják, kikarcolják, mely által előtűnnek az alsóbb rétegek), aztán lementünk a boltíves pincébe (alagsorba?) is, ahol a ciszternák vannak a falak mögött. 
Az épületet elhagyva életünk kockáztatásával kisétáltunk a villamospálya és a biciklissáv közötti járdára, és hol a biciklisek csengőitől zavarva, hol a villamos csergetésétől kísérve szemrevételeztük messziről a középen lévő gloriettet (lent a 4.-es pont) és a két oldali, négyszögű bástyajellegű épületeket (nincsenek számmal jelölve), sajnos odamenni nem tudtunk, mert el volt zárva a terület a felújítás miatt. 

http://www.varkertbazarinfo.hu/fejlesztes

1: Déli paloták: kiállítóterek lesznek, egykor lakóépületek
2: Déli bazársor: kávéház, rendezvényterem bejárata
3: Föld alatti rendezvényterem
4: Gloriett: itt lesz a felvezetés a kert szintjére és a lejárat a mélygarázsba
5: Északi bazársor: hungarikumok eladótere
6: Egykori Testőrpalota: kiállítóhelyiségek, előadótermek
7: Öntőházudvar:"fiatalos, pezsgő közösségi tér" (a szerk. megj.: ez amúgy olyan hülyén hangzik, mert honnan tudják előre, hogy milyen lesz a hely, kik lesznek ott, mennyire lesznek fiatalosak és pezsgők? Egy naphosszat vihogó 30+-os, vagy esetleg egy életvidám negyvenes, vagy egy emós világszomorúsággal megáldott 18 éves akkor mostmár majd ne menjen oda, mert nem neki lett szánva, ők nem oda valóak? Bah, a falnak megyek ezektől a hülye marketinges szövegektől... Másrészt pedig van egy ilyen mellékíze nekem, hogy na, akkor nesztek, itten van nektek az államilag kialakított szórakozási, művészeknek kiállítási lehetőség, örüljetek neki parancsszóra. Hát, nagyon kíváncsi leszek rá, milyen lesz ez az egész, ha majd elkészül, s beköltöznek a fiatalosak, meg a pezsgők.)*
8: Gyalogos közlekedő hely: lépcső, lift fel a Várba.

Utána megkerültük a hegyet, s fel a lifttel a Könyvtárba, majd ott ki a Szent György térre, ahol még pár szót hallottunk magáról a palotáról, Ybl szerepéről az itteni építkezésekben és itt lett vége a sétának.

Update: *Hallottam a múlt héten egy rádióműsort a Paloma házról, na, én inkább úgy képzelem a mindenféle művészeket, ahogy ott történt: szépen kialakítottak maguknak egy olyat teret, amiben ŐK jól érzik magukat, amelyiket ŐK álmodták meg, hogy milyen legyen. Itt találtam róla egy bejegyzést:

http://katartik.blog.hu/2014/05/16/design_tura_a_19_szazadi_falak_kozott_paloma_haz

Egy nap a múzeumban - A szecesszió világnapja, II. rész - délutáni program

A Bigot-kiállítás után ebédszünet következett, amelyet számomra egy szendvics, egy kávé és egy limonádé jelentett a múzeum kis büféjében (mostanában rá vagyok kattanva a limonádéra, vajon miért?). Mellém telepedett az asztalhoz két hölgy, egyikük Müller Éva, akiről kiderült, hogy dolgozott az IBUSZ-ban is (ahogy én is), egy kicsit beszélgettünk. Ő az épületbejárást választotta délelőtt, írt egy könyvet Titkárnő ABC címmel és van egy honlapja is (http://muleva.hu/), ahol elérhetőek a fotói is (baloldali menüben, "fotók" címszó alatt), amiket itt is készített többek között:

https://plus.google.com/photos/110086178228188569880/albums/6022864738353175553

Utána még volt egy kis időm nézelődni a múzeum boltjában, ekkor akadt meg a szemem a már korábban mutatott kékeszöld kendőn, de nagyon szép könyveik, iparművészek által készített tárgyak is vannak; meg bírtam állni, és semmit sem vettem (ekkor még), egy hős voltam. :)

A nap - ami borzasztó gyorsan elszaladt, mire feleszméltem, már be is esteledett - az előadásokkal folytatódott. Kicsit bolyongtam az épületben, mire megtaláltam a könyvtárat, már el is kezdődött Rozsnyai József előadása, ami a Erzsébet nőiskolát mutatta be (ma Teleki Blanka Gimnázium). Az épület a Vakok Intézete mellett áll az Ajtósi Dürer soron, ami egészen közel van a munkahelyemhez, úgyhogy kívülről már elég sokat láttam. Egy pici zavar van bennem, mert most rákeresve az épületre nem Lechner Ödönt jelölik meg a források tervező építészként, hanem Baumgarten Sándort és Herczeg Zsigmondot, lehet, hogy ha odaérek az elejére, megvilágosodik, hogy hogyan is van ez tulképpen, de mindenesetre, több helyen is azt olvasom most róla, hogy Lechner Postatakarékpénztára volt a minta, annak stílusával szoros rokonságot mutat az épület. 

http://www.zugloilapok.hu/web/guest//hirmegjelenito?view_article_3s2C=noiiskola

A francia reneszánsz-barokk építészetből átvett pavilonozás jellemző rá, többek között (amikor a különböző funkciójú épületrészek külön-külön tetőzetet kapnak az épület tetejének tömbjén belül), a ma is látható, szinte csak egyedüli stílusjegyként megmaradt téglaszalagos ornamentika. Csúcsdísze valószínűleg a II. világháborúban dőlhetett le, nem maradt fenn róla jó állapotú kép, de valószínűsítik, hogy a nagyszentmiklósi kincs inspirálhatta a készítőit. A homlokzati keretdíszben egykor a magyar címer volt látható. A kupola homorú, nincsenek benne belső tagolóelemek.

A következő előadás tárgya a Bírák és ügyészek lakótelepe volt a XII. kerületben, amelynek lakóházait Árkay Aladár tervezte. A csodálatos villákról láthattunk egykori és mai fotókat, illetve az egykori építészeti terveket; érdekes volt látni, ahogy a későbbi lakók, tulajdonosok hogyan alakítgatták át, újították fel ezeket a házakat. Engem még az is meglepett, hogy mennyi hatás érte Árkay-t, akit kora egyik legkísérletezőbb alakjának tartanak az utódok, ezeket is végigvette az előadó:

- Arts and Crafts mozgalom (Anglia, William Morris, Philipp Webb, Baillie Scott)

http://s0.geograph.org.uk/photos/00/75/007579_db071cf7.jpg

- Tudor stílus (Amerika, pl. Buena Park Chicago - 1897):

http://uptownhistory.compassrose.org/2011/08/greenlee-residence-sheridan-at-windsor.html

- az amerikai modern építészet(Frank Lloyd Wright)

- a finn nemzeti romantika (Eliel Saarinen)

- az angol kertvárosok építészete (Norman Shaw: Bedford Park, London)

http://en.wikipedia.org/wiki/Bedford_Park,_London#mediaviewer/File:Bedford_Park,_London_in_2005.jpg

- a magyar, főleg az erdélyi népművészet motívumai.  

A 'to do' listámon rajta van, hogy egyszer sétálok majd arra, s készítek képeket, most egyelőre álljon itt egy a netről:

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=-8318

 ill. egy kis összefoglaló másnak a tollából:

http://hg.hu/cikkek/design/15539-101-eves-budapest-egyik-legszebb-villanegyede

Ennek a szekciónak a 3. előadása a kecskeméti Iparos Otthon volt, itt van róla egy rövid leírás és képek:

http://muemlekem.hu/muemlek?id=2272

Illetve a Szecessziós Magazinban itt szerepel az épület:

http://www.szecessziosmagazin.com/magazina/kecskemetiparosotthon.php

A kis szünet utáni második szekcióban két előadásra került sor, melyből én már csak az elsőn tudtam részt venni, ez Nikelszky Gézáról, a Zsolnay gyár tervezőjének munkásságáról szólt. Egészen elképesztő, amit Zsolnay Vilmos és családja alkotott, különleges életük lehetett, amelyről Nikelszky is írt (a Zsolnay gyár művészete címmel), aki iparművész, festő és író is volt egyben. 52 éven át dolgozott a gyárban, szecessziós stílusú kerámiái mellett készített faliszőnyegeket, bútorokat és kályhákat is, de illusztrált Petőfi-kötetet is.

Ezután sajnos el kellett jönnöm, így Puha Titusz előadásán már nem tudtam részt venni, ez a kiírás szerint Budapest századfordulós épületeinek térképét mutatta be.

Az épklubos blogon épp ma láttam, hogy megjelent a kinti, ferencvárosi sétáról a bejegyzés, az itt található:

http://epklub.blogspot.hu/2014/06/az-ideal-utjarol-leterni-tudni-en-soha_15.html

Iparművészeti Múzeum, 1896

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=326799850803186&set=gm.497558043707672&type=1&theater

Itt pedig egy friss bejegyzés a Kép-tér blogról, az épületről:

http://kep-ter.blogspot.hu/2014/06/az-iparmuveszeti-muzeum.html

Egy nap a múzeumban - A szecesszió világnapja, I. rész - a délelőtti program

Az IMM 2. alkalommal vett részt idén a Szecesszió világnapja rendezvénysorozatában. A délelőtti programban lehetett választani az alábbiak közül: a múzeum épületének bejárása, a Bigot-pavilon és a Szecesszió mesterei kiállítások tárlatvezetése, illetve kinti programként bejárhatták az érdeklődők a szecessziós építésznek, Lechner Ödönnek az épületeit a Ferencvárosban.
Én a Bigot-pavilont választottam, délelőtt 11 órakor gyűltünk össze a párizsi szecessziós épületkerámiákat bemutató terem előtt, mely egybenyílik a Szecesszió mesterei az IMM gyűjteményében című kiállítással. Kurátori tárlatvezetést kaptunk, ugyanis Balla Gabriella művészettörténész, a Bigot-kiállítás kurátora vezetett végig minket mindkét kiállításon. 
30 éve vágyik a múzeum arra, hogy felújítsák végre az épületet, illetve, hogy egy új szárny is épüljön, de addig is meg szerették volna mutatni, hogy mi lapul a látogatóktól elzártan még az épületben. Többek között ez a 12 ezer kilónyi anyag is ott leledzett valahol az alagsorban bezsákolva, most szerencsére előkerültek és tényleg szépek, kívánom, hogy sok látogatója legyen a kiállításnak. Talán az sejtet valamit, hogy a plakát szerint már be kellett volna zárnia, ám meghosszabbították szerencsére azt az időt, ami alatt még meg lehet nézni.

Gabriella elmesélte, hogy a terem közepén elhelyezett dobogó alatt vasúti talpfarendszer vezeti el statikailag a súlyát a rajta lévő nehéz épületkerámiáknak. 
A kerámiák mellett egy-két tábla tájékoztatja a látogatókat a kerámiák történetéről, készítéséről, idekerüléséről:

Felmerült a kérdés, hogy van-e rokonság a Zsolnay gyár által használt és Bigot égetési technikája között és nem, nem igazán. Bigot-é egy sokkal drágább gyártási mechanizmus, mondjuk ennek következtében elég ritka is, csak kevesen engedhették meg, hogy az épületeikre a Bigot gyárban készült kerámiát tegyenek. A gyári jelzés is, ezeken a kerámiákon - tornyos bástya - a szilárdságot, erősséget volt hivatott hirdetni, nagyon időtálló, masszív darabok ezek. Nem is élt sokáig a gyár, 20 évig működött csupán. Zsolnay épületkerámiái nem bírnak annyit, az ott használt eozin technikával készült tárgyak kevésbé időtállóak, de így is rengeteg épületet díszítettek velük, és persze nem kevésbé szépek. Mondjuk egy textilhez képest például még mindig sokkal könnyebb megőrizni az utókor számára a kerámiát, az idő kegyeltjei ők, a másik teremben, a szecessziós tárgyak között véletlenül elsült egy vaku egy falikárpit előtt, hát szegény Gabriella, majdnem szívszélhűdést kapott, és kikelt magából, mint egy dúvad, hogy úristen, ezt nem, ilyet nem lehet csinálni (utána bocsánatot kért, de nagyon felindult tőle, pedig, ha jól értettem, a kiállított kép már "csak" másolat volt, az eredeti alapján készítette a múzeum egyik munkatársa).
Néhány épületkerámia a kiállításról:

Kerékpárosok - fríz, kék és barna mázzal

A virágok ábrázolása távol-keleti hatás (kevéssé ismerték még ebben az időben ezeknek a távoli tájaknak a művészetét, egzotikusnak számított Európában alkalmazva), a növényeket asszimetrikus elrendezésben, a maguk múlandó szépségében ábrázolják

 

Gyakoriak a méltóságteljes, nagytermetű állatábrázolások

Kisméretű színes mázas padlóburkoló lapok, ez volt letéve a pavilonban, a világkiállításon

Ablakszemöldök szélfúvó maszkkal

Attika dísz épület tetejéről

 

Ezután átsétáltunk a Szecesszió mesterei kiállítási terébe, itt annyi gyönyörűséget láttam, hogy borzasztó nehéz közülük választani.
A szecessziót két ágra szokás bontani, a florálisra és a geometrikusra. Előbbi inkább Franciaországban terjedt el, utóbbi inkább Németországban, Ausztriában.
A francia művészek között Émile Gallé a húzónév, Amerikában Louis Comfort Tiffany alkotott nagyot, itthon pedig főként a Zsolnay kerámiák, használati tárgyak e művészeti stílus jeles képviselői.

Zsolnay épületkerámia

Zsolnay váza

Asztali lámpa vízparti táj képével (különlegessége, hogy a talpában is van izzó)

Váza, edénytest és foglalat: Maurice Dufréne, Párizs, zománcdísz: Rapaport (Rappaport) Jakab, Budapest

Tiffany piperekészlet

Amit nem bírok megunni...

... s van egy ilyen érzés bennem, hogy néha csinálnom kell egyet, nehogy elfelejtsem, hogyan kell, ami nonszensz, mert annyira egyszerű... Hogy csavar legyen benne, vadul élek egy picit: egyrészt kipróbáltam, milyen színátmenetes fonalból, szerintem és kolléganőim szerint is szép (céges nap volt pénteken, ott teszteltem):

Illetve, mivel le volt árazva a Barkában, kipróbáltam a rozsda színű, az Alize Cotton Gold-tól jóval vastagabb Drops Paris pamutfonalából, 5-ös tűvel. Huuuh, súlyos és nehéz, de puha, és szeretem ezt a színt, ami most nem jön át a képeken; leginkább a jobb alsó sarok áll közel a valósághoz:

Azt hihetnők...

..., hogy leakadtam erről a színről, de nem. Sőt, lesz a fonalból is két gombolyag, ha minden igaz, már alig várom, hogy megérkezzenek. Egyébként meg üssön valaki a kezemre, mert elkapott a fonalvásárlási láz, csődbemenés fenyeget. :( 

Különben pedig beugrott, hogy vannak ám nekem is ilyen árnyalatú tárgyaim: egy szoknya, ami az imádott géz anyagú, de sima egyszerű hosszú, és arra gondoltam, hogy fel kéne dobni valamivel, de még nem tudom, mivel; egy kis cuki figura, amit, ha jól emlékszem, E-től kaptam valamelyik alkalomra; egy nemez nyakbavaló kis tulipánokkal (a készítője neve most nem jut eszembe hirtelen sajnos, réges-régen Schäffer Erzsébet nyakában láttam, s valahogy kiderült, hogy ki az "elkövető", s talán a WAMP-on tudtam vásárolni tőle, mostmár sok éves darab, de imádom), és egy fém csokoládés doboz:

Update: Eszembe ugrott, csak a vezetékneve a hölgynek, de ez elég is volt a kereséshez, s megtaláltam az fb-n, gyönyörű alkotásai vannak még mindig:
https://www.facebook.com/geraklara.felt.art

Hát még nem is mutattam...

...egyben, nagyban, készen a szoknyát! Öröm volt nézni, ahogy E forgolódik benne. Nem azért, mert mi csináltuk, de tényleg szuper lett :):

A mindennapi dönörűnket add meg nekünk ma is

Nem élet a zélet enélkül...

A képek forrása: pinterest

Egy nap a múzeumban - A szecesszió világnapja - találkozásom a stílussal

Messzebbről indul a mese, vissza kell ugyanis térnem az Ybl200 sétákhoz. 
Nemcsak Ybl Miklós születésének bicentenáriuma van ebben az évben, hanem Lechner Ödön halálának 100. évfordulója is, akit a legnagyobb magyar szecessziós építésznek tartanak. Sajnos az Építészettörténészek Klubjának Lechner-i témájú sétáiról olyan értelemben lemaradtam, hogy mire jelentkeztem volna, addigra mindegyik sétájuk betelt, és még az Ybl-lel kapcsolatos két sétát - a Várkert Bazár & budavári építkezéseket és a Palotanegyed-et - sem dolgoztam fel; túl sok a élmény. :) Viszont találkoztam valakivel a fóti sétán, aki elindította bennem a szecesszióval kapcsolatos tudatos érdeklődést és elhatároztam, hogy amennyire a szabadidőm engedi, kicsit jobban beleásom magam ebbe az irányzatba. Az úr, akivel együtt a fóti templomot bejártuk, a séta után jött oda hozzám, hogy hol lesznek láthatóak a fényképeim. Miután tisztáztuk, hogy egyik ismert blogger sem vagyok, akik mostanában építészettel, várostörténettel foglalkoznak a neten, megígértem neki, hogy elküldöm majd a blog címét, ha megírtam a sétát, ott lesznek a képek is. Így is történt, pár szót váltottunk emailben, s az úr olyan kedves volt, hogy kitette a Szecessziós magazin megfelelő oldalára annak a blogbejegyzésemnek a címét, mely a templom bejárásáról szól. 
Kicsit gondolkodtam erről. Nagy megtiszteltetés ez nekem, hogy kinn lehetek a Magazin oldalán (egyébként itt: http://www.szecessziosmagazin.com/magazina/epiteszettorteneszekklubja_ybl200_lechner100.php a "beszámoló itt olvasható" linkre mutatva nyílik meg a blogbejegyzés), főleg úgy, hogy nem vagyok szakértő, nem vagyok építész, nem vagyok művészettörténész, csak egy laikus érdeklődő, aki szereti le is fényképezni, amerre jár. Van-e tehát létjogosultságom ott lenni egy szakmailag hiteles magazinban? Még most is zavarban vagyok, ha erre gondolok, mert nem biztos, hogy igen. De aztán úgy határoztam, hogy nem nekem kell ezt megítélni, ha már így történt, akkor legyen az, hogy aki beleolvas, majd eldönti. 
Ugyanezen okból kértem azt is, hogy az fb-re se kerüljek fel a beszámolóimmal, pedig a ép. klubos séták egyik kedves szervezője is felajánlotta, hogy kitesznek az oldalra, de őt még sikerült lebeszélnem erről. :)
A lényeg azonban az, hogy azóta figyelmemnek jobban a középpontjába került a szecesszió. Találkoztam én már érintőlegesen vele itt-ott a városi sétáim során, a teljesség igénye nélkül:
- Imagine Budapest épületdíszes séta - Az Iparművészeti múzeumtól indultunk, mely Lechner Ödön és Pártos Gyula munkája, és mindig is rácsodálkoztam az épületre, ha arra jártam, egyébként is, előtte is, elsősorban a csodás színekben játszó zöld-sárga tetőzetére, amely a pécsi Zsolnay gyárban készült,
- ugyanezen a sétán a Gutenberg otthon, mely Vágó József és László munkája,
- szintén az IB szervezésű Együtt változunk című sétán hallottam a stílusról elég sokat (többek között megjegyeztem Árkay Aladár nevét, és láttam a lakóházát is, ill. megemlítésre került a Bírák és ügyészek lakótelepe, amelynek házait ugyan ekkor nem néztük meg, de most, a világnapon, hallhattam róluk egy vetített képes előadást).
Vagy, ha még felelevenítem az emlékeimet, beugrik a Reök-palota és a városháza a szegedi éveimből, még régebbről a kecskeméti Cifra palota, de mint kiderült, vannak a szülővárosomban is képviselői az irányzatnak, csak eddig nem tudtam, hogy ők azok. :)
Ha külföld, akkor Gaudí Barcelonából, ahol eddig háromszor jártam, és negyedjére is simán elmennék, mert nagyon szeretem a várost és benne G. alkotásait, vagy Bécs, amihez nekem elég fura a viszonyom, mint városhoz, már ha lehet ilyet egyáltalán mondani, de mondjuk, ha kilépünk az építészeten túlra, Klimt, mint a szecessziós festészet osztrák képviselője, bejön. Ha már festészet, illetve grafika, litográfia, volt szerencsém megnézni a Szépművészeti Múzeumban a Toulouse-Lautrec kiállítást (http://www.szepmuveszeti.hu/kiallitasok/toulouse-lautrec-vilaga-1254), ami szintén a szecesszió maga, menjetek, nézzétek meg. Ha már franciák, sajnos Párizsban nem jutottam el a Guimard-házakhoz,  de most olvasom, hogy ő, azaz Hector Guimard tervezte a metrót, hát ezért lehet látni ilyet egy-egy lejárónál...:

...de a III. Sándor hídon is csodaszépek a  szecessziós lámpák, ahogy azt már korábban írtam.
És végül, beugrik egy régi beszélgetés-töredék az egyik kollégámmal, aki karácsonyra Frey Wille ékszerrel tervezte meglepni kedvesét, és valahonnan tudtuk, hogy az Mucha-ihletésű is lehet, és tényleg:

http://frey-wille.com/#Jewellery/AlphonseMucha/SarahBernhardtBurgundy

... pedig ő maga állítólag nem vallotta magát a szecesszió követőjének, művei meg mégis tisztára olyanok, mintha azok lennének, itt van egy pl.:

forrás: wiki, Négy évszak, 1895

Szóval, minden mindennel összefügg, és az élet sodorja a dolgokat elénk, csak nem mindig érzékeljük őket a tudatunkkal, vagy csak később nyernek értelmet a számunkra; így van ez a szecivel is. :)

Hiába szép

Nézegettem az új szerzeményeim, egy kendő és egy nyaklánc fotóit, s ez a szám jutott eszembe róluk - fogalmam sincs miért, csak úgy, a szabad asszociáció jegyében. A kendő a zöld és lila színeiben irizál, súlyos és nehéz, de nem bírtam otthagyni, mert csodálatos a textúrája, és a szépnek néha ellen tudok állni, de néha nem. Pár órát hagytam is érlelni magamban a dolgot, hátha elmúlik a szerelem, de végül jött velem. Az Iparművészeti Múzeumban találtunk egymásra, azon belül is a Szecesszió világnapján, majd mesélek.

"Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind...,

... mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább."

Wass Albert

Tudom, én kérek elnézést, beteges, hogy én már a karácsonyra gondolok, s ajándékötleteken töröm a fejem. Bizti azért, mert időről-időről rám tör, hogy 'time-goes-by'...Bár tegnap a hazahozó taxis bácsi is azt mondta, örül, hogy jön a nyár, azzal a kis hervasztó megjegyzéssel, hogy de ugye tudom, hogy eljön június 21-e, ami az év leghosszabb napja, utána meg már jön az ősz, a nyárnak meg annyi... Köszi.

Na, mindegy, szürke. Másik kedvenc szín lett pikk-pakk. Alig bírom magam visszatartani, hogy ne rohanjak szürke fonalért a bótba, s csináljak abból is valamit. Addig is, gyönyörködöm a neten benne:

Fú, és ezek a gézszerű anyagok ott a jobb alsó sarokban! (a képek forrása: pinterest)

"S ím, újra virrad a másnap... s mintha feltörsz egy szürke kagylót, könnyű morajjal
az éjszaka héjából gyöngyházfalával ragyogva kifordul a hajnal."

Somlyó György

Próbálkozom...

Betegségedből
gyógyulj ki. Vagy halj bele.
- Csak ne kényeztesd.

(Fodor Ákos)

Oké, igyekszem nem tutujgatni és kigyógyulni. Pedig most megint lázas vagyok, érzem, a torkom fáj, lehetne, hogy most egy ideig ne nyeljek, kéremköszönöm, a fejem lángol, a közérzetem sz@r, az orrom folyik. Az utolsó stádium a köhögés szokott lenni, remélem, ez most kimarad. Alulöltöztem a hétvégi hirtelen jött extra zimankóban? Beköpött valaki valami vírussal? Ki tudja? Mondjuk az utazás alatti légkondi is rohadt hűvös volt, szétfagytam ott is.

Kivettem mára egy napot, javulni, és egész nap kb. arra voltam képes, hogy feltegyek egy képet a falra. Ja, meg megvarrtam egy lyukas zoknit. Pedig annyi, de annyi mindent kéne...

Akartam még mutatni két dolgot. Az egyik, hogy hol tartok a pókhálókendőmmel. Mostmár 25 perc alatt megvan egy kis blokkocska, lassan össze kéne illesztenem őket, s megnézni, mennyit csináljak még:

A másik T munkája, mert annyira szép lett, a ballagására kértem, hogy készítse el, a kicsi lánynak:

Valamint felháborító, hogy az eper kilójáért elkérnek egy ezrest. Jó, ez a nagyobb szemű, mesterségesen felhizlalt, de akkor is, az olcsóbb, kisebb változat is drágább lett. Vettem a 698-osból, mert kell a legyengült szervezetemnek, meg mert idén talán utoljára ettem, pedig imádom, s egész évben tudnám, de azért ez milyen már... :(

És egy kis elérzékenykedős mára még...

Alig hat éve csupán, hogy a kezemben tartottam pár naposan, s mára már betöltötte a hatot, s elballagott az oviból. Szeptembertől suli, maholnap meg már férjhez megy...Vagy orr- és köldökpiercinget lövet magának, s eszébe se lesz majd megállapodni... Ki tudja? Jó lenne most a jövőbe látni: mi lesz veled, macifül? 

Kívánom, hogy boldog és elégedett is legyél, amikor és ahányszor csak tudsz.

"A boldogság egy totális pillanat: a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul a legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható. Ami hosszú távon is lehetséges, az az elégedettség." Popper Péter

Gyümik és fonalak... :)

...és színek és inspiráció, most éppen szeder és/vagy mályva, kinek hogy, ebbe az árnyalatba most nagyon bele vagyok éppen szerelmesedve (a fonalat láttam meg először, sajnos éppen kifogyott a készlet a www.fonalam.hu-n):

Voltak névnapjaink is...

..., azokról sem feledkezhetek meg! :) Ha más haszna nem is, annyi biztos van annak, hogy dokumentálok itt ezt-azt néha-néha, hogy a múltkor egyszerűen nem ugrott be J tavalyi szülinapja, hogy hol volt, mi volt, s akkor nem tettem mást, csak virtuálisan fellapoztam a kis naplómat, s már képbe is kerültünk. Ennyi.

Szóval, T-nek elkészült a horgolt hengerpárnája, a mellette lévő varrott kispárna nem az én művem, arra csak menet közben találtam rá, ebből a fajta anyagból telt még egy kis terítőre is:

Mindenki kapott egy-egy kis vázát, a saját kedvenc színében (nem tudtam nekik ellenállni a Butlersben, ahová nem szabad gyakran betévedni, mert a fél boltot el tudnám hozni mindig), egy-egy sáltűvel (ha már mindenkinek van, vagy hamarosan elkészül, ugye J?, édesnovember kendője), és egy-egy Bálint gazdás könyvecskével, akinek nincs kertje, annak azért, hogy biztassuk a sorsot, hogy legyen, akinek meg van, annak meg azért :):

Sokáig gondolkodtam, hogy kié legyen a fából készült plusz egy puzzle-fülbevaló, amit a négy, egymásba kapcsolódó puzzle nyaklánchoz kaptam ajándékba a készítőtől, végül E-é lett, azon megfontolás alapján, hogy tudtommal ő cserél bármikor fülbevalót, s nincs egy állandó, amit többnyire hord.

 

És végül az enyéim: egy könyv Budapest utcaneveivel (Cs is van, ami még három helyen létezik az országban a budapestin kívül egyébként (Érd, Siófok, és Zalaegerszeg, ahol az ilyen nevű utcán kívül van egy dűlő is)), T kreálta papírzsepitartóval, mert a levendula minden körülmények között jöhet, s egy gyűrű E-től:

Nem feledhetjük J isteni friss eperdzsemjét sem, még alig hűlt ki, mikor átadta, és a mentás szörpjét sem, aminek egy baja volt csak, hogy pillanatok alatt elfogyott. 
Ah, bárcsak ne kellene a megélhetésünk miatt aggódnunk, biztosan biztatnám a csajokat, hogy csináljunk egy kis boltot, ahol mindenféle saját magunk készítette dolgot árulnánk... Több mindent kipróbáltunk mostmár, ha nyernék a lottón, egy percet sem töltenék többet a gyárban, az bizti, hanem csak alkotnék és alkotnék a két kezemmel, és szerveznék és szerveznék, hogy eladhatóak is legyenek, mint termékek, és valahogy rávenném a többieket is, hogy csatlakozzanak. Álom...