17. nap

Íme a napmandala, elkészült!:)

16. nap

Ma kávézni (is) voltunk. :)

14-15. nap

... de meggyógyítottam egy kicsikét, bár most sem teljesen simul, de nekem így is tetszik...

 

13. nap

 

... most kicsit hullámzik szegény, pálcatúltengésben szenved...












És ez a film mikor jön már, mikor érkezik? Várom, szeretném, köszönöm. (A zene hozzá: Ane Brun, live: Daring to love)

http://vimeo.com/105690658 

11-12. nap

10. nap

 

Egyre nagyobb és nagyobb...

Nyárutó autóban

Közben, az őrült horgolás mellett, zajlik ám az élet más frontokon is. Soha ne mondd, hogy soha, ugye? Na, hát ez közhely, de így van, merthogy autó, vezetés, én. Ez a három szó így nem jöhetett volna össze soha, és most meg mégiscsak úgy tűnik, hogy van, lesz kapcsolódás. A sztori az, hogy van nekem jogsim 100 évvel ezelőttről, merthogy meg kell azt csinálni, jó lesz az még valamire. Persze, jó helye volt a fiókban. Egyszer eszembe jutott, hogy talán már lejárt,  és tényleg, akkor ügyesen meghosszabbíttattam, hátha majd, ki tudja, talán, s vissza szépen az a fiók mélyibe.

S most kibújt rejtekéből. Autó van, járok Tibi bácsihoz hetente kétszer órát venni, hogy valamicske tudás is legyen, s jövő héten már a forgalomba is kimerészkedünk, riogatni a többi autóst (eddig a Szigeten tanulgattam csak, ott minimális a forgalom). Vagy majd ők ijesztgetnek engem, mert azért most, hogy már jobban rááll a szemem a forgalomra, meg jobban figyelek, azért vannak emberek, vannak szituk, amiket nem igazán értek. Néha az az érzésem, hogy mindenki meg akar halni. Vagy minimum megsérülni. De ha azt nem, legalább az autóját jól összetörni, lehetőleg a másokéval együtt. Mikor erre gondolok, akkor mindig elbizonytalanodom, hogy kell-e ez nekem, ősz hajszálaim amúgy sem csekély számát még ezzel is növelnem? Nemtom. Egyelőre próbálkozom, aztán meglátjuk. T-éknek üzenem, hogy fotó az autóról még mindig nincs, talán ma lesz.

Ez tényleg elég borzasztó, a zene fogalmát csak nagyon a periférián súrolja, de ez ugrott be az autóvezetésről most :):

(Tudósok: Apa kocsit hajt)

https://www.youtube.com/watch?v=kN0uwBq8Vb4

 Az egész bejegyzés pedig nem jött volna létre, ha nem olvasom ezt a verset:

Nyárutó autóban

"Vasszínű, vad lobogói közül
nyugtalanul gomolyog ki a nap,
gőzei dőlnek, az ellebegő fény
hulló ködbe harap.
Borzas a felleg, az ég tükörét már
fodrozza a szél, a kék tovaszáll.
Felsikító betűt ír alacsony röpüléssel
s készül a fecskemadár.
Nyugtalan őszül, emelkedik,
süllyed a lombon a rozsda,
hűvös az égi lehellet:
nem melegít, csak füstöl az ég,
csak sóhaja van ma a napnak.
Gyík surran a nagy temetők fala mellett
s húsraboló dühe dong,
Izzik az őszi nyalánk darazsaknak.
Férfiak ülnek az árkok partjain és a halál
mély tüzeit figyelik,
szálldos a vastag avar szaga már.
Szálldos az úton a láng
s lebben! fele fény, fele vér!
lebben a szélben az égő
barna levél.
és súlyos a fürt, a kacsok zsugorodnak,
zörren a sárga virágok
szára, a mag kipereg.
Úszik az alkonyi ködben a rét
s a távoli, vad szekerek
zörgése lerázza a fák
maradék levelét.
Aludni tér a vidék,
száll a halál fehér,
szép suhanással, az ég
dajkálja a kertet.
Hajadban nézd! arany őszi levél,
ág sírt feletted.
Ó, de te lobbanj föl az ősz, a halál fölé,
s emelj föl engem is Édes:
légy szerelemre okos ma,
csókra okos, álomra is éhes.
Szeress vidáman, ne hagyj el, az álom
sötét egébe is zuhanj velem.
Aludjunk. Alszik már odakinn a rigó,
avarra hull le ma már a dió,
nem koppan. S bomlik az értelem."

(Radnóti Miklós: Nyugtalan őszül)

8-9. nap

 




 

... a prés alatt, csak nem tudom idő hiányában folyamatosan publikálni az eredményt. :)

 Egyébként pedig, mint látható, összeszorítottam a fogam, és vágtam!

7. nap

 

... mint púpos gyerek...

6. nap

Alakul ez...

5. nap

Tudom, hogy el kellett volna már vágnom a fonalakat, de ez nálam valami rejtett lelki dolog lehet - fizikailag fáj szinte, ha vágnom kell őket. De legalább hasonlít valamelyest a segédábrához a gubancolásom, úgy tűnik...

"Piros szoknya, kemény has..." , valamint egy titok is lelepleződik (végre) + ma van a 4. nap :)

Ilyen sem volt még: Balkán Fanatik koncertre is eljutottunk. Ez most a kedvencem tőlük (Feljött a nap, roadmovie változat):

https://www.youtube.com/watch?v=Op6_-eEowA0

Különben nem igazán jön be nekünk ez a rap-es vonal, amit most nyomnak pluszban, ezt megbeszéltük, a rock-népzene kombó valahogy még mindig jobban összeillik, bár ebbe is bele lehetne kötni, de legalább az 50+-os nénik, bácsik is tudják torkuk szakadtából énekelni a dalokat, és még a csárdás lépésektől sem esnek távol, ha rázzák - jó volt látni a vegyes összetételű közönséget, volt egy olyan falusi lagzi hangulata a koncertnek. :)

Aztán megemlékeztünk arról is, hogy "megint egy évvel öregebb lettél", azaz -tem, és végre lehullt a lepel a januárban indult titokról; bizonyos szempontból bezárult a kör, bizonyos szempontból pedig míg tart a kapcsolatunk, addig nincs vége és jár körbe-körbe...

Az úgy volt, hogy régen vettem én egy füzetet, azt a "Vázlatok" feliratút, amire még gyerekkori rajzórákról emlékeztem, hogy majd abba gyűjtsük az ÖTYE-s eseményeken készült fényképeinket, írogassunk, ragasszunk bele, afféle közös emlékeink könyve. Odaadtam egyszer J-nek, a "kreatív igazgatónknak", mondván, úgyis vagy náluk vagy T-éknél szoktunk összegyűlni, legyen nála ezért. Aztán nem indult be a dolog. 

A fura, hogy már egy ideje eszembe-eszembe jutott, hogy mostmár tényleg el kéne kezdeni ezt a dolgot, és készültem is rá, hogy megkérdezem J-t, hogy ugye, hogy megvan még az a füzet? Erre végül nem került sor, de igen, megvan :). T szülinapja táján megnézte J a Négyen egy gatyában c. kis filmecskét, ahol egy farmernaci jár körbe a négy barátnő között - s ekkor pattant a szikra - gondolom én - J fejében, hogy akkor legyen a mi farmerünk ez a füzet! :)

S így is lett. Itt fekszik előttem, megnyitotta J, aki továbbadta T-nek, aki továbbadta E-nek és végül ő nekem. A következő a sorban természetesen nem tudta, hogy mi van a csomagban, én voltam az utolsó, aki kinyithattam. Még nem tudom, mit fogok írni, tenni bele, félek is a feladattól, mert már ha csak rágondolok, gyűlnek a könnyeim... De erős leszek persze, s végül megoldom úgyis, mert az idő itt van mindjárt: októberben tovább kell adnom a "Pityergős"-t J-nek, s újabb egy évet várni arra, hogy ismét beleolvashassak/belenézhessek majd.

Kaptam "normális" ajándékot is ám: egy inget, egy E által varrt textilszatyrot, volt finom lecsó (imádom!), kettő torta, házi mentaszörp, de J, aki szereti a titkokat, kitalált egy "nem annyira normális"-at is :). 

Az van, hogy feladat van. Sok-sok borítékot kaptam, bennük minden napra kis részfeladat. Horgolmány lesz a dologból, akárki meglássa, a csavar, hogy a részleírások, mik a borítékokban lapulnak a fonalak mellett (mert persze fonalat is váltani kell, brrr), angolul vannak ám. 

Úgyhogy fordítom és megcsinálom, jelentem. Ha tudom. Eddig megy, itt a bizonyíték, most tartok a 4. napi penzumnál, ez már egy kicsit látványosabb: 

Nagyon izgi, hogy mi lesz belőle, de az az ukáz, hogy napról-napra kell haladnom, úgyhogy várunk türelemmel, mivé is alakul a mű... :)

 

Fényt-, utat mutatók, ti drágák

Szeretnék magyarul olvasni egy könyvet, ami tudomásom szerint nem jelent meg (még) ékes anyanyelvünkön és egyébként pedig csak franciául és németül olvasható, talán még angolul sem. Jó lenne, ha valaki ráugrana itthon, s lefordítaná gyorsba', lécci-lécci. 

A könyv címe Armen, ez egy világítótorony Bretagne-ban, és a könyv szerzője (Jean-Pierre Abraham) volt a torony őre egy darabig, ha jól látom a francia nyelvű wikiszedet szóról-szóra történő gugli fordítása alapján. 

Addig is itt van egy video, hogy hogyan is állják a sarat ezek a csodás építmények, vagy épp hogyan nem. Egyik drága túravezetőnk is tartott róluk egy kis előadást, mikor Ré szigete felé igyekeztünk, meg is akartam kérdeni tőle, hogy honnan szedte az infókat, de aztán ez elmaradt. Amikor megérkeztünk a szigetre, akkor még nem égett a lámpája az ottaninak, aztán meg egyszercsak felgyulladt, vajon erre mi a szabály, mikor kell égnie? Úgy működhet, mint az utcai lámpák rendszere, hogy mondjuk este 8-kor felkapcsolódnak egy adott partszakaszon? És ki kapcsolja fel őket? Egy ember, vagy egy automatika van rá? Hmmm, érdekes kérdések ezek.

https://www.youtube.com/watch?v=m7RSryuJAwE#t=161

A minapában pedig épp valami spectrum home-os műsorra szörföltem rá éppen, különleges lakhelyekről szólt, s egy srác meg mit vett magának, na mit? Hát, egy ilyen kis tornyocskát, csak úgy szelíden. És tök jól berendezte még ráadásul, azért az egy kihívás lehetett, hogy sehol egy szeglet, csak egy bazi nagy henger...

 

A kollekció :)

Ha már úgyis...

... itt-ott az országban megérkezett az ősz, és a közösségi portálon is versel mindenki:

Wass Albert: Őszi szerelem

Hol sápad már az ősz varázsa,
ma furcsa nászt ül két madár,
belekering a hervadásba
rikoltozó, vad héja-pár.

Egymásnak mennek, összevágnak,
keringő csókjuk: csillanás,
de jaj, az őszi szerenádnak
csapongó csókján nincs varázs.

Szerelmi nász ez? Hej, ki tudja:
talán csak őszi búcsúzó.
Mindegy. Nálunk az őszi útra
szerelmes szó a búcsúszó.

Száműzött lelkek őszi vágya,
szerelmi vágya, szertelen…
Lomb-hullatásos őszi nászra,
szerelmes párom, jer velem.

Álljunk a dér-virágos dombon,
tavaszra váró, furcsa pár,
amíg a szőke horizonton
felhőbe vész két bús madár.

Helló szeptember!

Lö Tour dö Fransz 14. rész - Loire völgye és utazás haza

Bretagne-ból hazafelé indulunk, lassan-lassan. Óceánparti kempingünkből visszafordulunk a szárazföld felé és Amboise-ba tartunk, utolsó két fél napunkat itt töltjük. Megérkezésünk délutánján megnézzük Amboise kastélyát, szép-szép, de én már mennék haza. Sajnos nem tudom a helyén értékelni már, hogy itt lehetek, lélekben hazafelé tartok, pedig itt van Leonardo da Vinci lakóháza is, mely szintén látogatható. Élete utolsó éveit töltötte itt a mester, de mondom, nem mentünk be, így csak hallomásból tudom, hogy szép a kert és elég sok találmányát is kiállították itt. 

Megérkezésünk másnapján, még aki szeretne, elkerekezhet, és Chenanceaux-t is megnézheti (egy másik híres kastélyt és kertjét), én maradok, nyugiban összepakolok a hazaútra, sétálok egy utolsót a városban, megveszem az utolsó ajándékokat, elkészítem az utolsó fényképeket és várom, hogy du. 2-kor elinduljunk haza.
Összefoglalva, ez a harmadik szakasza az útnak, amit kihagytam volna, mert ez a tájék szintén olyan, hogy eljössz ide 3-4 napra egy sima utazási irodával és az összes kastélyt megnézed; jobban megmarad szerintem az emberben, mint így, hogy már minden bajod van, s várod a hazatérést.

Amboise