Mindamellett, hogy vártam, kicsit
féltem is ettől a naptól, illetve volt bennem egy aprócska drukk, hogy
ott leszünk ketten, egész nap, ismeretlenül, milyen érzés lesz,
megtaláljuk-e egymással a hangot, miről fogunk beszélgetni, egyáltalán
fogunk-e, de egyrészt már egy ideje tudatosan viszem magam olyan
helyzetekbe, ami túllóg a komfortzónámon, ami az emberekkel való
kommunikációt, együtt időtöltést illeti, másrészt mindig arra gondolok
mostmár ilyenkor, hogy nincs mitől félnem, mert mi történhet? Lehet jó,
és akkor milyen jó, hogy belementem, és lehet rossz, de nekem akkor is
jó, mert legalább megpróbáltam és akkor ott az a feladatom, hogy
elfogadjam, hogy nem lehet mindig mindenkivel jó...
Judit
esetében kár volt félnem bármitől is. Köszönhetően talán annak, hogy
van egy másik érdeklődése?, munkája?, szíve csücske? (nem tudom, ő
hogyan definiálná azt, amivel még a szövés mellett szívesen foglalkozik)
a szövésen kívül, vagy az élete szövetének az alakulása miatt,
szerintem ő mindenkivel megtalálja azt a hangot, amire a hozzá betérőnek
szüksége van. Talán másképp nem is lehet ezt csinálni, hiszen olyan
intim az egész: csend van és nyugalom, óhatatlanul közel kerültök
egymáshoz, egymásra hangolódtok és ő nagyon tud rád figyelni. Elmondása
szerint tudatosan nem is vállal 3-nál több emberrel való foglalkozást egyszerre, mert bár helye lenne rá, hogy több szövőszéket is beállítson, nem tartaná korrektnek, ha nagyobb számú tanítványa lenne, mert a figyelme, a törődése ennyi embernek elegendő egyszerre.
Először
készítetek egy próbaszövést, ahol megmutatja a fogásokat, amikből
összeáll maga a szövési folyamat, majd te ülsz be a szövőszékbe, s
megpróbálod leutánozni a mozdulatait. Ha már egy kicsit begyakoroltad
ezeket, elindulhat a tényleges alkotás, de még nem tudsz teljesen
önállóan dolgozni: együtt számoljátok a sorokat a kitalált mintázatnak
megfelelően, segít fonalat váltani, ha kell, megméri, hogy már mennyit
haladtál és még hány sort szőjj, vagy épp segít visszafejteni a szövést,
ha túlmentél. Ő húzza meg a már leszőtt anyagot, hogy ismét könnyen
tudj a csónakkal a láncok közé hatolni a vetülékfonaladdal - rá sem kell
néznie a szövésedre, mert már a szövőszék hangjából kitalálja, ha
feszesíteni, tekerni kell. Gondoskodik róla, hogy egyél, igyál bizonyos
időközönként, mert pontosan tudja, hogy mennyire fárasztó lehet, főleg
elsőre, ez a munka (a kávéd isteni Judit, köszönöm, de a tea is nagyon
finom volt :)).
Ahogy
telik a nap, egyre több sor és sor szövődik. Judit is foglalatoskodik
közben valamivel és beszélgetünk. Nem hittem volna, hogy sok olyan
dolgot is elmondok majd neki, amikről szinte soha, senkivel nem beszélek. Ő is megosztja velem kalandos élete egy-egy szeletét.
Azt hiszem, az arányok kissé megfordultak most: ő beszélt többet, de én
sejtettem, sőt, próbáltam is előzetesen felkészíteni őt arra, hogy így
lesz, mert nem tudom megtagadni teljesen önmagam - nekem még mindig
sokkal jobban megy mások hallgatása, mint az, hogy én beszéljek - bár,
mint most is, adódott rá alkalom, hallgatóság, hogy én is
meghallgattassak és ezt mindenképpen köszönöm, mert néha kell ez a
szokatlan élmény nekem is.
Azon
gondolkodtam, amit többször érintettünk Judittal is: a szavakon, a
kifejezéseken, amiket használunk. A szövéssel kapcsolatban például;
Judit mesélte, hogy a szövés szó eredete talán a sövényből jöhet.
Ágak-bogak, ha összeszövetkeznek, belőlük készül a szövevény, mely
elkerít minket a külvilágtól és fordítva is, a külvilágot tőlünk. Hálót
sző a pók, cselszövéseket követünk el, terveket szövögetünk, sorsunkat a
sors istennői szövik. Az eredmény, egy új valami, egy új szövet, egy
átalakítást követően. Az egymás után rakott szavaink is egy új szövetet,
azaz szöveget alkotnak. A nyelvünk gyönyörű, plasztikusan kifejező...
A mű ma elkészült. A nyersen levágott kendő egy napot pihent, majd rojtoltam, beavattam, megszáradt, most pedig jó erős gőzzel átvasaltam. Képet később tudok róla készíteni, a jelen fényviszonyok nem teszik lehetővé, hogy jó fotót tudjak csinálni róla.
Judit, egy Einstein idézetet választottam a végére, mert nagyon tetszett a tiéd, és mert semmi nem történik véletlenül: ma Einstein hitvallását küldte el nekem valaki az üzenetében...
"Érzelem és vágyakozás a motiváló erő minden emberi igyekezet és alkotás mögött." (Albert Einstein)
 |
| Itt még a nyers állapotában, frissen a szövőszékről A bejegyzés első része: http://magikuspillanat.blogspot.de/2015/02/lathato-es-lathatatlan-szovedekeink-1.html A végeredmény: http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/02/lathato-es-lathatatlan-szovedekeink-3.html |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése