Ahol leanderből van a kerítés - Provence, 5. nap

Utolsó előtti napunkon, de a látnivalókat tekintve tulképpen az utolsón, elhagyjuk a provence-i tájat, és visszafelé, a Riviérára tartunk, hogy este már ismét a francia-olasz határ túloldalán, San Remo-ban térjünk nyugovóra. A hatodik napon már csak a hosszú út vár minket, haza...

Az előzetes program szerint jelenésünk lett volna egy olívaolaj sajtolóban, Callasban, illetve sétálhattunk volna egyet Seillans falucskájában, mielőtt Monaco-ba nem érünk, de az élet máshogy hozta, módosítanunk kellett a terven. Alapjában véve ezen nem igazán lepődtem meg, ugyanis a tavalyi körutunk során is többször belefutottunk a problémába: autópályán utazás=kiszámíthatatlanság. Az volt a szerencsénk, hogy korábban nem történt velünk ilyesmi; ez az előnye annak, ha az ember kis, eldugott utakon közlekedik, ott ritkán szalad bele effélébe (ellenben, itt Franciaországban, az a nagy mák érheti, hogy a lehető legtöbb körforgalmon haladhat át életében, rövid időn belül :)).

Azt hiszem, hogy nem is lehetett volna jobban B tervet összeütni, köszönet érte csoportunk vezetőjének, Vikinek és a köréje szerveződő "válságstábnak", aki megpróbálta mindenki érdekét figyelembe venni a programváltozásnál és maximálisan odafigyelt arra, hogy hasonlóan töltsük a napot, mint ahogy eredetileg számíthattunk rá a kiírás alapján. 

Szóval, elindultunk reggel olyan 8 óra tájban a szállásról, haladtunk is szépen sorjában, ahogy kell, mígnem egyszer csak minden autós halála utol nem ért minket: dugóba kerültünk. Már most pontosan nem emlékszem, mennyi ideig araszoltunk a végeláthatatlan sorban torlódó személyautók és kamionok között, ahonnan nincs menekvés, de ahogy telt az idő, egyre inkább az látszott, hogy nagyot csúszhatunk, így nem volt mese, valahogy át kellett szervezni a napot. 

A vége az lett, hogy fájdalom, de kimarad az időpontra menős és nagyobb letérőt jelentő Callas és Seillans, helyette megyünk a nem kevésbé bájos, ámde az autópályához közelebb eső Saint Paul de Vence-be, ami jellegét tekintve hasonló Seillanshoz, majd utána Monaco. Az utasok egy része vásárolni is szeretett volna még, így az lett, hogy a csapat kettévált: egy része a teljes időt tölthette Sant Pau-ban, másik részük pedig mehetett shoppingolni, majd összefutás a parkolóban. 

Mi a maradást választottuk, volt két-három óránk, éppen ebédidő, így hát itt esett meg, hogy beültünk egy vendéglátóipari egységbe és ó jeee, nem bántuk meg! Komótosan kivártuk, míg elkészül a pizzánk, közben nem is be-, hanem kiültünk a két asztal egyikéhez és csak bámultunk ki a fejünkből, élvezve az utolsó nyugodt, mediterrán falu-fílinget. A kiszolgáló pocakos-atlétatrikós bácsi szépen bánt velünk, nemcsak, hogy nem nézett keresztül rajtunk, hanem még társalkodott is, pl. megkérdezte, honnan jöttünk. A pizza is fincsi volt, úgyhogy písz-end-láv, Saint Paul, szerettünk...

Persze, jó turistához illően, az ebéd előtt mentünk egy kört a faluban...

Miután ismét összegyűlünk, kis utazás után már Monaco-ban is vagyunk. Vikinek köszönet azért is, hogy amerre jártunk, ill. amerre csak áthaladtunk, mindenhol osztott meg velünk bőséggel információkat (nemcsak Franciaországról és Provence-ről, hanem pl. ahol menet közben elhaladtunk, azaz Olaszországról ill. Szlovéniáról is). Még ha nem is láttunk, tapasztaltunk meg személyesen mindent, amiről mesélt, sokkal gyorsabban teltek így az utazás percei, hogy közben őt hallgattuk.
Monaco történetét is megismerhettük általa, a kezdetektől napjainkig, onnantól kezdve, hogy a Grimaldiak megtelepedtek itt a XIII. században, egészen addig, hogy megszülettek II. Albert törvényes gyerekei, az ikrek, így - hála istennek :) - megoldott a szabályos utódlás a miniállamban.

Kiugrottunk a buszból a kaszinó magasságában, majd visszasétáltunk a parton a kiszögellésig, ahol a Hercegi palota is van, felbandukoltunk a magaslatra, majd végül elsétáltunk a mélygarázsig, ahová a buszunk értünk jött.

A kaszinó és környéke

Az autócsodákat nem mertem fotózni, nehogy valami luxus-személyiségi jogokat megsértsek... :)

Kilátás a Hercegi palotától a városra, őrség, város-, avagy államháza

Este egy újabb, ránézésre, kis túlzással persze, Monarchia-korabeli szálloda az éjjeli menedékünk, olyan pincérekkel az étteremben, akik mintha csak egy Hrabal regényből léptek volna elő - idős bácsikák, mellénykében, kokettálva a hölgyvendégekkel... Az előtérben álló fűtőtest, úgy is, mint radiátor, szerintem az első szériából való volt, ami valaha a földön készült, sajnos ezt sem fotóztam le, pedig lakbertörténeti műemlékjellege volt már szegénynek... Egyetlen baja volt a szállodának: kicsit nagy volt a közúti forgalom a közelében, a szobánk ezáltal zajosabb a kelleténél.
Másnap reggel a hazaindulás előtt még lementünk a partra, elbúcsúztam a tengertől, ki tudja, mikor látok ismét ilyen nagy vizet, majd fájó szívvel felbattyogtunk, megreggeliztünk és megkezdtük utazásunkat hazafelé.

Leander/part

Szép út volt, mely rövid bepillantást engedett Dél-Franciaországnak ebbe a karakteres szegletébe. Ha sok szabadidőm lenne, biztosan visszatérnék még ide (is), mert sok minden nem fért bele a programba. Nem láttuk a környék nagyobb városainak látnivalóit, lehetett volna több időt tölteni a tengerparton, mert ha már nyaral az ember, az valahogy hozzátartozik, de ez az út nem erről szólt. Sokkal inkább arról, hogy ízelítőt kaphattunk a Peter Mayle-nél olvasottakból, láttuk a levendulamezőket, a különféle műhelyeket, ahol készülnek a finomságok és a szépségek, azaz, ott lehettünk egy kicsit mi is, ahol bor van, mámor és Provence...

Előző napjaink:
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-4.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-3.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-2.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-1.html

Könyvek, amiket forgattam az út előtt és az út után:

Francie Jouanin: Provence, Gasztronómiai kalauz, Vince Kiadó, 2007
Silvana Rizzi: Provence, Gabo Kiadó, 2001 (A világ legszebb helyei sorozat)

Provence-i utak az Eupolisz-nál és a Barakánál:
https://www.baraka.hu/Provence
http://www.eupolisz.hu/provence