Imádom a fonalakat, mondtam már?

Hipp-hopp, s ím, majdnem eltelt az új évből egy hónap, jaj. Bár nem az idő múlása főként a témája ennek a pár sornak, azért mégiscsak érzek kapcsolódást, hallga' csak:

"Azt a beszédmódot gondolom roncsolónak, ami a nacionalizmus és a romantika összeolvadásából jött létre, és rendszereken, rezsimeken átvonulva sajnos, a mai napig uralja a magyar közbeszédet. Azt a fals emelkedettséget, ami tetszik, nem tetszik, hat a mindennapi nyelvünkre is. Persze nem önmagában a romantikával, s még csak nem is a pátosszal van baj, hanem a leegyszerűsített továbbélésükkel, s a mögöttük generációk óta halmozódó hiánnyal. Azzal, ahogy az indulatos beszéd jóra és rosszra, igazra és nem igazra osztja a nemzeti hétköznapokat és a családi sorskérdéseket, így megelégszik a csillogó vagy éppen gyászszalagos felszínnel. Csakhogy a hétköznapjaink nem a történelemben zakatolnak, és nem sorsfordítással foglalkozunk a nap túlnyomó részében..." (Kőrösi Zoltán / HVG)

Ami ebben az idézetben megfogott, az főként az, hogy "...nem sorsfordítással foglalkozunk a nap túlnyomó részében...", mert ezt annyira igaznak érzem. Hogy néha csak úgy telnek a napok, ugyanazokat a dolgokat csináljuk nap mint nap, de szerintem ez nem baj. Mármint, hogy nem minden nap azzal vagyunk elfoglalva, hogy hogyan fordítsuk ki sarkaiból a világot, hanem csak úgy áramlunk estéből reggelbe, reggelből estébe. Lefekszünk, felkelünk, s közben megpróbáljuk valami értelmessel kitölteni az életünket és ennyi.  (Kőrösitől egyébként csak a Szerelmes éveket olvastam, de nem ragadott magával túlságosan...)

Ami engem mostanában áramlásban tart, az egyértelműen a horgolás. Ja, és a vezetés tanulás, szokás. Ez utóbbinál úgy érzem, egyre bátrabb és bátrabb vagyok, könnyebben kezelem az autót, de még sokat kell tapasztalnom. És az emberek viselkedése, ami még mindig megdöbbent, ahogy vezetnek, ahogy bánnak a másik autóssal; továbbra is az a meggyőződésem, hogy teljesen átviszik az egyéb társas viselkedésüket az autóvezetésre is, ami szerintem nem túl jó... Ha ezt veszem alapul, túl agresszívek vagyunk, túl gyorsan hajtunk, túlságosan is azt hisszük, hogy mi vagyunk a király, s a többiek mind hülyék, és egyáltalán nem úgy vezetünk, hogy tudatában lennénk annak, hogy mennyire hamar/hirtelen vége lehet egy emberi életnek, legyen az akár a sajátunk, vagy, ami még rosszabb, a másoké, általunk elveszejtve...

Ma végre tudtam fényképezni, mert engedték a fényviszonyok, és számomra minden kép egy csoda. Nem tudok betelni a fonalakkal, a látványukkal, a tapintásukkal, szeretem őket. 

Ez az egyik gyönyörűség, készül az "Elise shawl" a ravelry-ről, MADELINETOSH fonalból:

 

51-9? vs. 51+9? :)

Szütyő is készült ebből a bizonyos Nako Comfort Stretch fonalból, csak ez meglepi volt T-nek a szülinapjára és csak most került átadásra és lehetnek ezáltal nyilvánosak a róla készült fotók:

Kapott alkalmasnak gondolt köveket, kavicsokat is, megfestés, megszalvétázás céljából:

Kőtartó (vagy bármitartó) horgolmánnyal együtt:

És a tortája:

"Kreatív, környezetbarát megoldások" jeligére a kiadóba, avagy mit tegyünk, ha nincs otthon 4-es és 2-es tortagyertyánk, ámde más számaink igen? :) A mínusz jelet kéretik közéjük képzelni.

Hát így...

Nem vagyok elég szegény.
Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.
Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő.

(Fodor Ákos: Még mindig)

Kész!

Nem ismertem még

Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat

és lihegve kértél, hogy maradjak.

Nem maradok.

Menj be szépen, én meg elindulok

a mérföldkövek között a sárban.

Mit nézel?

A hófehér éjek után ugye-e

könnyező, foltos olvadás szakadt.

Hallod?

A vézna fákban a nyárt

siratják most korhadt, téli szentek.

Ne sírj.

A könnytől csúnya lesz a szemed

és nem bírom folytatni, ha könnyezel.

Hallod-e?

Szél szánkázik zúgva a dombokon

és itt te előtted fodros a sár.

Megértettél?

Sár. Sár és Gyűlölet van az alján

minden csillogó, nagy szerelemnek.

Most menj.

Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek

és ezért most itthagylak az úton.

Kedvesem.

Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha

találkozunk, talán újra kezdem.

Menj már

(Radnóti Miklós, 1928)

Egy új szerelem... - Dark city másképp

... a pólófonalból készült "búgócsiga" szőnyeg Botthékától, amelyet ezúton is köszönök, hogy megosztott velem; a fonalshop honlapján ez a minta nyilvános is: 

http://fonalshop.hu/bugocsiga-szonyeg-p-2501.html

Álmélkodva néztem eddig csak, hogy ilyet is lehet, egy ideje már megvettem hozzá a fonalat, tegnap este, hirtelen ötlettől vezérelve, de egy ideje már forgatva a gondolatát, pedig nekiugrottam. 

A minta amilyen egyszerű, olyan látványos, már alig pár pálca elkészítése után. Egyedül a megfelelő pálcaszámra kell csak figyelni, hogy ne hullámozzon majd a földre fektetve a szőnyegecskénk, meg arra, hogy néha lazítani kell a nyakon, meg a kéz ujjain, csuklón, én legalábbis eléggé bele tudok gémberedni a mamipózba, itt még ráadásul egy idő volt, amíg ráhangolódtam a 12-es tűvastastagságra és a vele való erőteljesebb bökögetésre. :)

Nálunk a keresztségben egyébként Dark city-s szőnyeg lesz a neve, ezt a forgó motívumot megjegyeztük onnan.

Egyetlen hátránya a dolognak, hogy az induláskor kétszer majd' egy kilós gombolyagokat nem viszem magammal, hogy majd melóba jövet-menet elhorgolgatok. :)

Mit nekem a rengeteg elérhető minta?

Ahelyett, hogy ezek közül választanék egyet és szépen meghorgolnám, inkább csak úgy durr bele, elkezdtem valamit, meglátjuk mi lesz belőle címszóval. A lényeg azon volt, hogy maradék fonalak felhasználásával készüljön el ez a valami. A célt sikerült elérnem, ennyi maradt a maradékból, ez már elviselhető mennyiség a lelkemnek:

Lassan búcsút intek ennek a fonalnak, bár még van egy megkezdetlen kis "mályvacukor" gombolyag, de majd arra is kitalálok valamit. Ebből készült a zongorakesztyűm, a "fakéreg" barnából T nyakmelegítője, a "tulipán hercegnő" meggypirosas-bordósból egy Édes november kendő.

Együtt a kompánia

A sapkánál eredetileg csak a barna-piros kombinációját terveztem, de menet közben ijesztően fogyott a fonal és féltem, hogy nem lesznek elegen, ezért került bele a rózsaszín csíkocska, ennek következményeként pedig a virág is.

Jövök-megyek, horgolgatok

Ó, jeeee, újabb megkezdett darabokat sikerült befejezni! Az egyikkel feladtam magamnak a leckét, B szerint régimódi vagyok, hogy falvédő felrakásához való lécet keresek, hát, ez van, vállalom, csináltam egy falvédőt és nem félek feltenni, már ha lesz egy léc, amire ráerősíthetem. Az OBI-ban bízom, a napokban útbaeső TTL-ben elhajtottak, de lehet, hogy azért, mert ők ilyen függönyös-szőnyeges társaság...

 A rojtok kicsit "tájjellegűek" (E ismerőse után szabadon - terminus technicus arra, ha valami nem teljesen tökéletes) lettek a girbegurba, nem egyforma hosszukkal...

A másik delikvens a lassan kifutó (de tényleg, de istenbizony) Édes november egy újabb színben, ezúttal tojáshéj árnyalatban, mert ilyen kis cuki pasztellem még nem volt. Egy részét J horgolta a karácsonyi ötye alatt, köszi J. A rojt a 'csirkeláb' elnevezést kapta, a fonal pedig az isteni Nako Estiva-ja, pihe-puha, kellemes érintésű, szerintem mindketten imádtunk vele bíbelődni.

Mindenféle ajándékokról 3.

Ő is kapott ám egy kendőt, mint a nagylányok... :)

Ez pedig az ő ajándéka nekem:

Mindenféle ajándékokról 2.

Most pedig jöjjenek az én ajándékaim. Botthékát megkértem, hogy készítse el számukra keresztszemes díszeit, a lányokra jellemző színben, én pedig ugyanazzal a színkódú fonallal horgoltam nekik pamutcsipkéket (ezt az ötletet szintén Botthékánál láttam és az engedélyével készítettem őket):

Menet közben aztán annyit változtattam, hogy J türkizéhez csináltam egy kisebb átmérőjű díszt, mert ő tapasztalatom szerint inkább az apróbb dolgokhoz vonzódik, illetve T bordójához pedig megfordítottam a színeket: bordó lett a csipke és ekrüs, barnás a széle fonala. A zöld esetében T mentaleveleivel festettem meg a fehér színű csipkét, mert ott sem fehér a keresztszemes alapja:

Melléjük még, horgoltam mindenkinek egy-egy nyakbavalót is: J-nek a kedvenc "szederfagyi" fonalamból egy Édes novembert, ezt a megunhatatlant, E-nek egy mélyzöldet, T esetében viszont újítottam és saját tervezésű mintájút kapott. Az ötletet egy futó nyakmelegítő adta, amibe csak bele kell bújni. Az én olvasatomban, nem annyira sportosan, ez így néz ki, egy fejpánttal is kísérve, aminek a mintája ugyanaz, mint a kis unokahúgomnak készítetté, a garn stúdiós korábban már itt megmutatott:

Mindenféle ajándékokról 1.

... csak most, az ünnep után lehet beszélni, mert különben nem lett volna meglepi a megajándékozottaknak, illetve az enyéimről pedig praktikusan nem adhattam képet korábban. :)

Az ajándékok egyik része tulképpen nem is az enyém, de mégis kaptam belőle én is. J a szülinapjára, ami októberben volt, kapott három receptet és három gyógynövény leírást. A receptekből kihagytam a megfelelő gyógynövényt, neki kellett kitalálni, hogy melyik recepthez melyik növény passzol és - remélem - édes kötelességnek tekintette, hogy kérésünk szerint el is kellett készítenie őket. 
Nos, ezt meg is tette a drága a karácsonyi ötyé-re, én pedig jól megörökítettem, hogy pipa:

 Tárkonyos csirke (esetünkben pulyka, ha jól emlékszem), kakukkfüves krumpli, csicseriborsókrém

Ezenkívül mindannyian kaptunk tőle egy kis darab maga készítette sajtot és sajtkrémet is:

... illetve egy-egy üveg szintén home-made lekvárt (a mézessütik E és a fiúk keze nyomán lettek, a kis tálka pedig szintén J-től):

T-től mécsestartót, naptárat (és milyen jó, hogy már jártam itt és láttam Keukenhofot élőben) és egy-egy könyvet kaptunk, az enyém ez lett, célzásként pedig el lett ejtve, hogy ők szeretik ám a mindenféle édességet :):

Üdv, január, avagy Boldogasszony, illetve fergeteg hava!

forrás: tumblr